Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában
egyéb megtűrt vallásokétól, ezért 1871-től az „elismert vallás" terminust alkalmazták rá. 48 Az elismert státusz az izraelita felekezetet a megtűrt helyzethez képest több joggal, a bevett vallások jogállásához képest viszont kevesebb jogosítvánnyal ruházta fel. A zsidók hátránya a polgári életben a bevett felekezetek híveivel szemben a viszonosság hiányából fakadt, amely az áttérések és a házasodás rendezetlenségét vonta maga után. Jóllehet a magyar parlament 1868-ban törvényt alkotott a bevett felekezetek viszonosságáról, azaz biztosította az egymás közötti áttérés és a vegyes házasodás lehetőségét, ebből azonban kizárta a tűrt és az elismert felekezetek híveit. A viszonosság hiánya a zsidók számára az áttérés vonatkozásában mindenekelőtt a keresztény vallásból az izraelitába való felvétel lehetetlenségét jelentette, míg annak fordítottja, az izraeliták áttérése a keresztény hitre a gyakorlatban megengedő törvény hiányában sem volt ritka jelenség. Az áttérési hajlamot ugyanis nagyban megnövelte a vegyes házasság tilalma, hiszen az egyik fél áttérése a vegyes kapcsolatot folytatók számára kiutat nyújthatott a törvénytelen helyzetből. Mások külföldön, főként Ausztriában kötöttek házasságot, ezeket a házasságokat és az abból született utódokat azonban a hazai törvények nem ismerték el. A viszonosság hiányából eredő társadalmi feszültségeket a politikai élet vezető csoportjai is érzékelték, ezért Tisza Kálmán kabinetje 1883-ban a házassági jog terén jelentkező legégetőbb gond orvoslásaként a zsidók és a keresztények között, 48 Még nagyobb bizonytalanság jellemezte a tűrt vallások - 1867 után a bevett kategóriába nem tartozók - jogállását, hiszen számukra a kultuszminisztérium és a helyi hatóságok törvényes felhatalmazás nélkül, a meghonosodott ügyintézési gyakorlat alapján bocsátottak ki rendeleteket, amelynek következtében a különböző vallások eltérő elbírálás alá estek. Ennek köszönhető, hogy bár 1867 után az izraelita vallás is a megtűrt kategóriába tartozott, tényleges helyzete messze különbözött az egyéb megtűrt vallásokétól, például a nazarénusokétól, akik a korszakban még anyakönyvezési joggal sem rendelkeztek, (Ld. Kardos László - Szigeti Jenő: Boldog emberek közössége. A magyarországi nazarénusok, Budapest, 1988.) Az izraeliták számára az 1840. évi XXIX. tc. biztosította az anyakönyvezés jogát, míg az udvari kancellária 1863. évi rendelete a zsidó házassági jogot szabályozta. Ld. 1840:XXIX. tc. A zsidókról. In; Magyar Törvénytár (a továbbiakban MT), 1836-1868. évi törvénycikkek. 175-176. old. A zsidó házassági jogra ld. Hajnóczy R. József: /. m. 120-127. old, A felekezeti jogkör tovább bővült 1867 után, a kongresszusi, illetve az ortodox szabályzatok miniszteri elismerésével. Ezekkel a rendelkezésekkel az izraelita felekezet elindult a ranglétrán felfelé, s ennek köszönhető, hogy 1871-tól az „elismert vallás" terminust alkalmazták rá. Ezáltal a bevett és tűrt vallások között létrejött egy harmadik, átmeneti kategória, amelynek közvetlen jogi biztosítékául a kultuszminiszter rendelete szolgált, közvetett biztosítékot pedig azok a törvények jelentettek, amelyek „az állam által elismert vallásokról" is rendelkeztek: a bűntettekről és vétségekről szóló 1878, éviV.tc. 191-192. §-a (MT, 1877-1878. évi törvénycikkek. 101-173. old.) és az 1879. évi XL. tc. 51.§-a {Ml 1879-1880. évi törvénycikkek. 190-215. old.), amely az elismert vallásokat és lelkészeit törvényes védelemben részesítette, valamint a véderőról szóló 1889. évi VI. tc. 31 ,§-a [MT, 1889-1891. évi törvénycikkek. 7-35. old.), amely az elismert egyházak és vallásfelekezetek papjelöltjeinek és papnövendékeinek nyújtott kedvezményt. 49 1868ÍIII. tc. A törvényesen bevett felekezetek viszonosságáról, In: MT, 1836-1868. évi törvénycikkek. 506-508. old.
