Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - F. DÓZSA KATALIN: „Kaftán, srájmli, pajesz idegen volt számára"

dóan »beszel«, gesztikulál. Hétköznap sapkában, mellényben, mosolyogva, ünnepélyes alkalommal cilinderben, zakóban, felöltőben adja elő »tűnődéseit«. 0 az okos, a csavaros eszű, » rokonszenves « zsidó. A századvégen egyre erősödő antiszemita tábor már másként rajzolja meg ugyanezt az alakot. [... ] A torzábrázolások, amelyeket német élclapokból importáltak, sokféle változatban is egylényegűek maradtak. Akár zsidósüveget, hosszú hajat és pajeszt viselt, akár kappedlit, és sűrű göndör szőrzet borította fejér-arcát, akár cilinderben pompázott, kopaszon és borotvált arccal [...]." A gúnyrajzokból is lárharó, hogy a zsidóság figurái a 19. század második felében megváltoztak. Bár továbbélt a hagyományos kaftános megjelenés, a magyar zsidóság-párhuzamosán az ún. neológ reformista törekvésekkel - elhagyta a tradicionális ruházatot, és öltözékével is igyekezett beolvadni az őket befogadó magyarságba. Hasonló tendenciára utal Szerdócz József Szatmárról írott dolgozatában: „Szatmár zsidó története nem régi. De a rövid múlrar a gazdag spiritualitás teszi teljessé [...]. Haszidizmus csak nehezen és később nyerr teret a városban. Igazából már a kezdetekben Szatmár, a polgárosodott, emancipált «magyar» zsidók városa lett. S mint emancipált, úgy az asszimilációra kacsintgatok városa is egyben. Nem szerette a külsőségeket: kaftán, srájmli, pajesz idegen volt számára."

5 A hagyományos megjelenés Mit tudunk a hagyományos, a haszidok (chassid) által viselt ruházatról? Ez a máig is élő viselet 18. századi formákar őrzött meg, s tulajdonképpen egy sajátosan terjedő és rovábbélő, zárr és nagyon keveset változó népviseletnek tekinthetjük. Különösen a férfiviselet nagyon konzervatív és alig módosul. Fő jellemzője az ünnepeken viselt fekete selyemkaftán, fehér ing, a széles prémes fejfedő, a sreimel (ez a fent említett srajmli), és a szintén ünnepeken viselt térdnadrág. Mivel a haszidizmus lengyel erederű, a kaftánt is általában lengyelnek tartják, de zsidó kaftánról már a 15. századból is találunk feljegyzést. Miután a kaftán jellegzetesen keleti darab, elfogadható az a feltételezés, hogy általában kaffannak hívták az izraelirák kabátját, annál is inkább, mert például 1623-ban Bethlen Gábor fejedelem, amikor Spanyolországból Törökországba menekült zsidó közösségeket Erdélybe hívott, különböző kiváltságokat adva nekik, a kiváltságlevelébe azt is befog3 A gesztikulálással kapcsolatos az alábbi, ismert zsidóvicc is: - Hogy vagy? - Nem tudok beszélni - válaszolja Grün - Miért? - Nincs kesztyűm! 4 Hanák Péter: A másokról alkotott kép. In: Varga László (szerk.): Zsidóság a dualizmus kori Magyarországon. Sikeres válság. Budapest. Pannonica Kiadó - Habsburg Történeti Intézet 2005.170-171. old. 5 Szerdócz József Ervin: Szatmár, emlékek és remények városa. Ld. http://or-zse.hu/resp/ hallgatoi/szerdoc-szatmar2006.htm