Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - KONRÁD MIKLÓS: Orfeum és zsidó indentitás Budapesten a századfordulón

képviselőtársait, hog>' „Magyarország fővárosában egyerlenegy oly mulatóhely sincs, ahol magyar nyelven gyakorolnának e fajta komédiát."

37 A képviselő ezt mellesleg örömmel jelentette ki, bizonyítékát látván benne, hogy a magyar népről idegen az alpári humor. Mindenesetre ez is jelzi: a népszámlálónak deklarálr, többé-kevésbé valós nyelvismeret és a nyelvvel való bensőséges viszony két külön dolog. Az orfeumok érrelemszerűen a közönség számára leginkább familiáris nyelven adrák elő műsoraikat. És ez ekkor még nem a magyar volt. „A főváros éjjeli mulatóhelyei, az orfeumok és dalcsarnokok a kilencvenes években úgyszólván kizárólag idegen nyelvű előadásokar rarrortak", emlékezett vissza a budapesti állami 38 rendőrség 1910-es évkönyvének szerzője. Ponrosabban, amint ez a darabok címéből és ismertetéseiből egyértelműen kiderül, némer, illetve jiddis nyelvű előadásokat. Részben jiddis nyelvű, illetve ahogy akkor mondták, zsargonorfeum volt az 1890-es években a Folies Caprice, a Blaue Karze, a Wertheimer, az olykor Grand Café Löffelmann névre hallgató Mandl, a Tátra, az Imperial, az Etablissement Armin, a Pruggmayr (1889-ről Herzmann's Orfeum), az Orfeum Jockey, az Orfeum Valerogarten, a Reich's Orfeum, a Café Hunyadi, a Café Marokko, a Café Mehádia. A magyar nyelv fokozaros térnyerésének kezdete az 1890-es évek második felétől datálódik. De a folyamat lassú. „És megél mindje, nag)' közönsége van mindjének", háborgott Tóth Béla 1897-ben a fővárosban fellépő jiddis vendégtársulatok kapcsán. 1898-ban az Egyenlőség még mindig azon panaszkodott, hog)' „kevés kivétellel", az orfeumok nyelve „a lengyel-zsidós német". 1901-ben a Fővárosi Orfeum műsorába beillesztett első színtisztán magyar nyelvű kabaré, a Tarka Színpad, a közönség érdeklődésének hiánya miatt hamarosan megbukott. Pedig a magyar nemzetállam lázálmában égő országban az orfeumokra is erős külső nyomás nehezedért. Magyarországon, írta már 1890-ben a magyar nyelvű Mulatók Lapja, „minden más érzés háttérbe szorul, elenyészik a nemzeti sovinizmus mellett. [...] Nagyon czélszerű lenne tehát, ha a budapesti mulatóhelyek, orfeumok, dalcsarnokok, énekes kávéházak a nemzeti sovinizmus e hatalmával számolnának és műsorukat a magyar igényeknek megfelelőleg állítanák össze."

42 A Mulatók Lapja két szám után megbukott. A nyomás hivatalos intézkedésekben is megnyilvánult. 1897-ben Rudnay Béla budapesti rendőrfőkapitánynak a dalcsarnokok és orfeumok működését szabályozó 37 Képviselőházi Napló 1887-1892. XXIV. köt. Budapest, 1891. 368. old. 38 Jelentés a budapesti állami rendőrség 1910. évi működéséről. Budapest, Radó Izor nyomdai műintézete, 1911. 244. old. 39 Tóth Béla: Gajdosok. In: Pesti Hírlap, 1897. február 2. 2. old. 40 Dr. Szántó Manó:/, h. 2. old. 41 Alpár Ágnes: A fővárosi kabarék műsora 1901-1944. Budapest, Magyar Színházi Intézet, 1979.18. old. 42 Igazmondó: Mulatóhelyeink figyelmébe. In: Mulatók Lapja, 1890. február 16. 2-3. old.