Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - KONRÁD MIKLÓS: Orfeum és zsidó indentitás Budapesten a századfordulón

dolf trónörökös kíséretében egy ízben még a walesi herceg, a későbbi VII. Edward is megtisztelte jelenlétével a kétes hírű szórakozóhelyet. A Belváros, a Ferencváros vagy akár Buda kiöltözött polgárai mellett a Nemzeti Kaszinó tagjai is elvegyültek néha a Folies Gaprice vásáros zsidói és zsibárusai, sőt olykor a Király utcai Mandl kávéház zsidó kofái közé. A zsidó közönség sem volt társadalmilag teljesen homogén. A Folies Caprice-ba a szerény jövedelmű Törzsközönség, Feld Mátyás visszaemlékezése szerint „az egész 28 Laudon, Rombach, Dob és Síp-utca" mellett zsidó iparbárók is bekukkanrorrak, a Werrheimerben a Teleki rér kaftános ószeresei között megjelentek olykor középoszrályi hölgyek is. Vagy legalábbis vágytak arra, hog)- megjelenjenek. Noha az Egyen/őség egy 1897-es cikke szerint az ilyen alanras helyeken, és pláne azok jiddis bohózatain csak az mulat, aki „nyelvben és 29 szellemben" közel áll a színészekhez, a következő évben egy másik, ugyanott megjelent, s az orfeumokat amúgy maga is elítélő cikk szerzője elismerte, hog)': „asszonyaink [...] hálásak irántunk, ha az eddig meg nem engedett helyen tanulmányokra 30 tehetnek szerr . Ám ami — szempontunkból — a lényeget illeti: nem kétséges egyrészt, hog)' a közönség nag)' részét, Weiszburg Gyula, a Pesri Izraelita Hirközség főrirkára szerinr majd kilencven százalékát, zsidók alkották.

31 Noha ez tényleges hitbeli kötődésükről és szokásaikról nem mond felrérlen sokat, mindenesetre minden bizonnyal a neológ hitközséghez rarrozrak. Az 1880-as években körülbelül 4000 és még 1927-ben is csupán 5-10 000 fős

32 Budapesti Orthodox Hitközség tagjai számára az effajta hely látogatása elképzelhetetlen volt. Másrészt, amint ez az összes visszaemlékezésből s a korabeli híradásokból kiderül, afelől sincs kérség, hog)" a Somossy Orfeum kivételével a törzsközönséget messze nem a művelt középosztály alkotta. A zenés kávéházak közönsége, írta 1901-ben Tóth Béla, a népszerű Esti levél című tárcák szerzője „azokból telik ki, akik hetven-nyolcvan fillérén nemcsak vacsorálni és melegedni, hanem mulatni is akarnak. [...] Szegény emberek szegény »33 mulatsága ez." E közeg dominánsan zsidó jellegét jól mutatja, hog)" itt gyakran a nem zsidók alkalmazkodtak a zsidókhoz, és nem fordírva. Rorr Sándor, a Folies Gaprice szrárszínésze beleszeretett egy bécsi keresztény 28 Feld Mátyás: Utazás a Feld körül. Budapest, A szerző kiadása, 1941. 88. old. 29 Haber Samu: A »gajdosok«. In: Egyenlőség, 1897. február 7. 6. old. 30 Dr. Szántó Manó: Az orfeumokról és sangerájokról a zsidóság szempontjából hazánkban. In: Melléklet az „Egyenlőség" 1898. május 15-iki. 19. számához. 2, old. 31 Dr. Weiszburg Gyula: A zsidó faj kultúrértéke. In: Hitközségi Szemle, 1911. április. 4. sz. 166. old. 32 Zeke Gyula; A budapesti zsidóság lakóhelyi szegregációja a tőkés modernizáció korszakában (1867-1941). In: Lendvai L. Ferenc-Sohár Anikó - Horváth Pál (szerk.): Hét évtized a hazai zsidóság életében. Budapest, MTA Filozófiai Intézet, 1990. I. köt. 174. old.; Zsidó templomok és intézmények a fővárosban. In: Kecskeméti Vilmos (szerk.): Zsidó évkönyv az 5688. bibliai évre. Budapest, 1927/28. 204. old. 33 [Tóth Béla]: Esti levél./', h. 8. old.