Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - KONRÁD MIKLÓS: Orfeum és zsidó indentitás Budapesten a századfordulón

riózumra kiélezett folklorisztika volt.

1 Saját műfajukban remek írások, színesek-szagosak, és ha ralán kicsir túl színesen és szagosán is, de bizonyára nagyjából hű képet festenek a zsidónegyed utcai életének látványáról, hangulatáról. Ám ha a látszat sokat enged is sejteni, a látszat mögé ezek az írások nemigen engednek betekintést. A zsidónegyed kapcsán sokan - ebben az esetben rendszerint, de nem kizárólagosan nem zsidók - valójában éppen a zenés kávéházakról fejrerrék ki véleményüket. Hog)' a közbiztonságra nézve milyen veszélyt jelentettek ezek a mulatók, abban a vélemények eltértek. A Pesti Hírlap egy 1901. decemberi 14-i cikke szerint a 1880-as évekig virágzó „itatásnak, részeg-fosztogatásnak" már vége, „a rendőrség megtette, amit tehetett."

17 Eg)' ugyanott négy nappal később megjelent cikk viszont úgy vélte, az „ezernyi spelunkák", vagyis lebujok, „caeteris paribus egyben tolvajnevelő és késelő intézetek is".

18 Ám a két leggyakrabban elhangzó vád kérdésében, miszerint a mulatók az immoralitás gyűjtőfészkei és a főváros elmagyarosodásának egyik legfőbb gárja, reljes volt az egyetértés. „Hogy szélesebb körökben tanulmányozhassák a magyar cultura egységét 16 Lásd: Hevesi Lajos: /'. m.; Szentesi Rudolf: /. m.; Viharos [Gerő Ödön]: A? én fővárosom. Képek Budapest életéről és lelkéről. Budapest, Révai, 1891; Lenkei Henrik (szerk,): A mutató Budapest. Budapest, Singer és Wolfner ,1896; Ego [Fried Margit]: Pest és a pestiek. Budapest, 1908; Porzó [Ágai Adolf]: Utazás Pestről - Budapestre 1848-1907. Rajzok és emlékek a magyar főváros utolsó 65 esztendejében. Budapest, Pallas r.-t., 1908. 17 [Tóth Béla]: Esti levél. A gajdosok. In: Pesti Hírlap, 1901. december 14. 7. old. ironizált a képviselőházban Ábrányi Emil 1890 januárjában -, méltóztassanak eg)' éjszaka végig sétálni a Király-utczán és méltóztassanak megnézni azokat a fényes localitásokat, ahol a legpompásabb német jargon szövetkezik a legkedvesebb frivolitással nemzeti erkölcseink szórakozrarására és culturai egységünk dicsőítésére." Nem csupán a műsorok frivolirásával voir baj. „A lenge Múzsa hajlékaiban dühöng a perdita-kultusz", kelt ki stílusosan a magyarországi rendőrtisztviselők országos egyesületének hivatalos közlönye. Magyarán: a zenés kávéházak, írta a Pesti Hírlap, „majdnem mind a prostitúció fészkei". Am nemcsak azé. „Ma már öt, sőt több orfeum is létezik - jelentette ki Pázmándy Dénes a képviselőházban 1896 februárjában -, melyek mindegyike fészke a germanizácziónak". A mulatók szalonképtelenségének fokát jól jelzi, hog)' mikor eg)" 1891-es képviselőházi ülésen felmerült a téma, a miniszterelnök, Szapáry Gyula, a kérdésnek még a parlamenti tárgyalását is oly „ízléstelen dolognak" tartotta, hog)" a vitához hozzászólni sem volt hajlandó.

23 Mi viszont éppen ezt szeretnénk tenni. A szórakozóhelyek a közönségből éltek, azt nyújtották, amire az vágyott, amiért hajlan18 A gajdosok és a többi. In: Pesti Hírlap, 1901. december 18.1. old. 19 Képviselőházi Napló 1887-1892. XV. köt. Budapest, 1890. 301. old. 20 Orfeumok és kabarék műsora. In: Közbiztonság, 1909. december 13. 596. old. 21 Zsolt [Porzsolt Kálmán]: Zengeráj kontra színház. In: Pesti Hírlap, 1907. április 26. 8. old. 22 Képviselőházi Napló 1892-1897. XXIX. köt. Budapest, 1896,130. old. 23 Képviselőházi Napló 1887-1892. XXIV. köt. Budapest, 1891. 373. old.