Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - GERHARD J. WINKLER (KISMARTON/EISENSTADT): Joachim József és Goldmark Károly

sohn vezette Gewandhaushaw debütált. Hangversenykörutak következtek Londonba, Bécsbe és Prágába. 1850-ben Joachimot nem kisebb személyiség, mint Liszt Ferenc hívta meg Weimarba koncertmesternek. 1852-től ugyanezt a posztot a hannoveri udvarnál röltötte be, ahol 1859-ben koncertigazgatóvá nevezték ki; 1866-ban felkérést kapott Berlinből, hogy vállalja el az újonnan alapított királyi „Zeneművészeti Tanintézet" vezetését; ebből alakult 1869-ben a Művészeti Akadémia részét képező Zeneművészeti Főiskola (a mai Művészeti Egyetem), amely igazgatóságának 1907-ben bekövetkezett haláláig tagja maradt. Joachim egyike a 19. század legkiválóbb hegedűseinek és hegedűpedagógusainak. 1869-ben alapírott vonósnégyese hagyományt és stílust teremtett. Iskolájában mintegy 400 hegedűst nevelt ki; számos hegedűversenyt is Joachimnak ajánlottak, többek között barátai, Robert Schumann és Johannes Bahms, valamint Max Bruch, Pjotr Iljics Csajkovszkij és Antonín Dvorak. A zeneszerző Carl Goldmark 1830. május 31-én (azaz mindössze egy évvel Joachim előrr) szülerett Keszthelyen;

3 a család 1834-ben Németkeresztúrra költözött (németül: Deutschkreutz), ahol Goldmark valószínűleg 1844-ig nevelkedett. A NyugatGalíciából bevándorolt apa a zsidó közösség kántoraként és jegyzőjeként tevékenykedett. Goldmark is hegedült, de - ellentétben Joachim Józseffel - az ő zenei pályájának kezdete minden volt, csak dicsőséges nem. Saját bevallása szerint először autodidaktaként, majd Sopronban, azután pedig Bécsben tanult hegedülni, méghozzá itt ugyanannál a tanárnál, Böhm Józsefnél, akinél - mintegy öt évvel korábban - Joachim is. Bécsben Goldmark a legnagyobb nélkülözések közepette lakort együtt fivérével, Józseffel (aki egyébként 1848-ban a forradalom egyik diákvezére lerr). A forradalom után, amelyet Németkeresztúron élr át, Goldmark színházi hegedűsként próbált boldogulni. 1857-60 között családi okokból sógoránál, a pesti zsinagóga főkántoránál lakott, amit intenzív önképzésre is felhasznált. 1860-ban visszarért Bécsbe, ahol lassan mint komponista is megvetette a lábát a város zeneéletében (többek között annak az „Eintracht" férfikari egyletnek a karvezetőjeként és zeneszerzőjeként, amely a „Zion" zsinagógakórusból alakult). Goldmark zenekari kompozíciókar és kamarazenét szerzett, mindenekelőtt egy nagyra tarrort vonósnégyest. Az igazi áttörést azonban első operájával, a Sába királynőjével érre el, amelyen összesen 12 éven keresztül dolgozott, és amelyet - az igazgatóság kezdeti ellenállása ellenére is - a bécsi Udvari Opera mutatott be 1875 májusában. E műve olyan átütő sikert aratott, hogy Goldmark egyik napról a másikra híres komponista lett. Ettől kezdve a „szabadúszóként" befutó Goldmark éppúgy Bécs zenei „establishment"-jéhez tartozott, mint Johann Strauss, Eduard Hanslick, a kritikus vagy éppen Johannes Brahms (akivel még együtt is nyaralt Gmundenben). Mi sem bizonyítja ezt job3 Vö. Goldmark, Carl: Erinnerungen aus meinem Leben. Wien 1922 (magyarul: Emlékek élelemből. Kecskeméti István közr. Budapest, 1980); Graf, Harald: Cari G old mark. Studie zur Biographie und Rezeption. Dipl.-Arb. Universität Wien (MS). Wien, 1994.