Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - BUZINKAY GÉZA: A két Ágai

hangvételét és tartalmát tekintve arra enged következtetni, hogy nem közeli és nem állandó kapcsolat állt fenn a lap és a kormányzat között,

41 egyébként pedig Ágai ekkor már főszerkesztőkéin inkább csak a lap cégére, nem tényleges irányítója volt. Ágai vicclapszerkesztőként fél évszázad alatt változó indokokkal ugyan, de pártpolitikai irányt követett, talán olykor megrendelésnek is eleget tett, bár erre nincs bizonyíték. Kormánypártisága, amely a dualizmus korának elején bátor polgári kiállás volt a sajtóban, később megcsontosodva megszokássá vált, és lerombolta a véleményalkotói függetlenséget. Ez lehetett az a magatartás, amit a Nyugat köre korszerűtlennek, elavultnak látott Ágaiban, és zsidó identitásának megőrzése az asszimilációval együrt a radikális fiatal nemzedék számára zsákutcának bizonyult, nem jelentett követhető utat.

42 Halálára, 1916-ra szellemi értelemben magára maradt. Még Molnár Jenő is, az első nekrológot

43 író szerkesztő-utóda a Borsszem Jankó élén a következő évben már csak mellékesen említette meg nevét éppen a vicclapokról és humoros irodalomról szóló írásában.

44 Amikor Ágai Adolf 80 éves korában meghalt, úgy írtak róla, mint aki néhány művével biztosította helyét a magyar irodalom pantheonjában. Még a közeli kollégák, barátok elfogultságától eltekintve is jogosnak látszott ez a megállapítás. Olyan kritikai tekintély is megemlékezett életművéről, mint Schöpflin Aladár a Nyugatban, vagy Alexander Bernát a Kisfaludy-Társaság Evlapjaiban, és Gálos Rezső az Irodalomtörténetben, Sebestyén Károly a Budapesti Hírlapban, Schächter Miksa a Múlt és Jövőben, kissé később tanulmány igénnyel Kéky Lajos a Budapesti Szemlében. Aztán még az 1920-30-as években lehetett néhányszor hallani egy-egy írásáról, szerkesztői tevékenysége néhány eredményéről, 1936-ben az Újság című hírlap Ágai Adolf életmüvéről szóló melléklettel ünnepelte meg születésének százados évfordulóját,

45 de aztán a következő fél században elfelejtették. Az 1980-as évek közepén kiadott akadémiai magyar sajtótörténetben elég h A levél elég részletesen bemutatja a lapot, mint amiről nincs információja a címzettnek. Érdekes része: „Magyarországon minden kávéházban és casinóban, minden jobbfajta szállodában és borbélyműhelyben megtalálható". Külföldről is vannak előfizetői, árusítják dohánytőzsdékben és pályaudvarokon, „egyike a legkedveltebb útiolvasmányoknak". Tisza „Szigorúan bizalmas" levélben javasolta a belügyminiszternek, hogy minden BM-hirdetést a Borsszem Jankó kapjon meg. Országos Levéltár BM Elnöki iratok K148, 418,1913:31,6275. 42 Vö. Gerő András: Zsidó utak - magyar keretek a XIX. században. In: Uő: A zsidó szempont. Budapest, 2005. 38-40. old. 43 Molnár Jenő: Csicseri Bors. In: Borszem Jankó, 1916. szeptember 24. 39, sz. 2. old. 44 Molnár Jenő: Humorista újságírók. In: Budapesti Újságírók Egyesülete, Jubiláris almanach. Budapest, 1917.169-178. old. 45 Újság 1936. március 29. 74. sz.