Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - KARÁDY VIKTOR: Zsidóság Budapesten a 20. század első felében
nevezetesen a Trianon után elszakított területekről való felköltözés) hatására a zsidó kötöttségű népesség helyi részaránya - különösen, ha a vegyes házasságokból születetteket is ideszámítjuk - a világháborúk közötti korban tulajdonképpen nem csökkent, és összesített nyers számuk minden bizonnyal még emelkedett is. A világháborúk közötti migrációs egyenleg továbbra is a zsidóság különleges „fővárosiasodási" hajlamát igazolja, melyet a Trianon után elvesztett területekről való bevándorlás intenzitása sajátosan fémjelez. Az 1920-as népszámlálás szerint a budapesti zsidóságnak mindössze 43 százaléka volt helyi születésű (szemben az össznépesség 63 százalékával), de 18,6 százalékuk elcsatolt területen született, szemben az össznépesség mindössze 7 százalékával. 1930-ra a helyiek aránya alig változott, de az elszakított területről betelepültek aránya még mindig 15,3 százalék volt a fővárosi zsidóságban, azaz közel háromszor annyi, mint például a többségi katolikusok körében (5,3 százalék). 9 A sajátos zsidó „tűl-városiasodási" paradigma tehát továbbra sem vesztette érvényét. Ez utóbbinak még látványosabbak az eredményei, ha a budapesti zsidóság létszámát az országos rokonnépességhez viszonyítjuk. Már 1900-ban fővárosi volt a honi zsidóság pontosan egyötöde (míg az országos összlakosságnak csak alig 4,1 százaléka) 10 . 1910-re ez az arány már 22,3 százalékra emelkedett a zsidóságnál, az összlakosság továbbra is csupán 4,8 százalékával szemben 11 . A trianoni területvesztéssel azonban új helyzet állt elő. A csonka ország zsidóságának már majdnem fele (1920-ban 12 45,5 százaléka , 1930-ban kereken 46 szá1 3 zaléka) budapesti, s ezek a magas arányok - átmenetileg - csak az 1938 utáni terület-visszaszerzésekkel csökkentek valamelyest. Ezt a népességet aztán mintegy felére zsugorítják a régi rendszer végének zsidóüldözései s mellékesen a háború és az ostrom pusztításai, melyek az 1938 utáni zsidóellenes törvényhozással kezdődő fasizálódás következtében egyre jogfosztottabbá 7 Ld. Dr. Eőry Ferenc: A főváros népességének hitfelekezeti megoszlása, /. h. 25. old. a Ezt hozzávetőlegesen igazolhatjuk, ha az 1941 -es népszámlálásban kimutatott 184 453 izraelitához (Id. Dr. Eöry Ferenc: /'. h. 25. old.) hozzáadjuk a „zsidó származású keresztények", a zsidótörvények által érintettek összességében 17 százaléknyira becsült összegét, azaz a népszámlálási adatok szerint 37 931 főt = 222 384, (Ld. Kovács Alajos: A keresztény vallású, de zsidó származású népesség a népszámlálás szerint. In: Magyar Statisztikai Szemle, 1944, 4-5.; 95-103, különösen 100. old.) Ez a szám láthatóan meghaladta a „felekezeti zsidóság" 1920-ban addigi maximumára jutott létszámát, az 1920-as 215 512 főt, amely - igaz a közvetlenül a forradalmak után elmenekülök és a kritikus másfél évben (1919-1920) kitértek miatt a közvetlen azelőtti összeghez képest - már nem jelentéktelen mértékben megcsappant. g Az adatokat lú.MSIK, 114. 26-27. old. io Az országbeli 831 162 lőből (ld. MStK, 27. 75*) 166 198 (ld. A zsidók térfoglalása,/'. h. 122. old.). h MStK, 64, 57* és A zsidók térfoglalása, /'. h. 122. old. 12 MStK, 76. 30. old. is MStK, 114. 40. old.