Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KISS ENDRE: Civilizáció, emancipáció, liberalizáció

milációról", de „emancipációról" beszéljünk már mint e folyamat meghatározó megnevezésében is.

8 Az emancipáció ebben a korszakban rátapad a civilizáció (racionalitás, varázstalanítás stb.) fogalmára, amely együttállás igen objektivalt formában (azaz meglehetősen függetlenül a mindenkori történelmi aktorok szándékától és akciórádiuszától) az egész későbbi modem és posztmodern meghatározó jegye lesz. Hog)- további elvontabb okfejtéseket jelzésszerűen összesűrítsünk, ettől a korszaktól kezdve van „emancipatív" és „nem-emancipatív" telefonfülke vag)' városrendezési elképzelés, „emancipatív" vag)' „nem-emancipatív" oktatás, egészségiig)' vag)' filozófiai rendszer. Miközben a későbbi korok legmélyebb strukturális válságait éppen a modernizáció és az emancipáció egymásról való leválása hozza létre, a zsidó emancipáció korszakában civilizáció, modernizáció és emancipáció szoros egymásmellettisége, egymást feltételezése volt a legfontosabb mozzanat.

9 Mivel a zsidó emancipáció a nembeli értékekben való gyarapodás, az emberiség által addig elért nembeli értékeknek talán akkorra már nem annyira az elsajátítása, mint a valódi gyakorlásukba való belépés kiemelkedő és ideáltipikus példája volt, a zsidóság sorsa az egész későbbi európai fejlődés során ugyancsak egészen kivételesen fonódott össze az egész emberiség sorsával. Ez az alapvető oka annak, hog)- a zsidó, a zsidóság mindig túlmutat létének mindenkor adott partikuláris korlátain.

10 Ez az összefonódás a későbbi történelem folyamán nagyon sok vetületben lesz majd meghatározó, mégis mindezek élére kívánkozik az antiszemitizmus egész problémaköre, hiszen az antiszemitizmus a társadalmi emancipáció teljes visszavétele is, mind a fogalom általános értelmében, mind pedig annak a történeti fejlődésben a 19. század második felében megvalósuló konkrét-történeti jelentésében. Tézisünk tehát a zsidóság filozófiai dimenziójának („több önmagánál") nem egzisztenciális vag)- teológiai, de történeti és szociológiai megfogalmazásával kísétletezik. Ezen a szálon tehát az emancipáció egész komplexitása az, ami átmegy az antiszemitizmus teljes komplexitásába (is). Az emancipáció ebben a helyzetben sajátos és nagymértékben heteronóm módon két tűz közé kerül. A két konfliktusoktól terhes viszony mindegyike meghatározó a zsidóság sorsára (is), a két viszony azonban, 8 A két fogalom használatának megvan a maga története, amely már kész helyzeteket teremt. Másrészt hosszan tudnánk érvelni a maga korában széles körben használt „asszimiláció" helytelenségéről, sőt, veszélyességéről, illetve az „emancipáció" helyességéről és más fogalmakkal való helyettesíthetetlenségéről. 9 Természetesen a civilizáció előrehaladásának zökkenői, kritikus oldalai is akadályozhatják az emancipációt. A gondolatmenetből úgy tűnhet, hogy hallgatólagosan a civilizáció problémamentes, egyenes vonalú előrehaladását előfeltételeztük. io Az önmagán való túlmutatás, az „exemplárikus" jelleg kérdése természetesen feltehető mind a zsidóság múltjának összefüggésében, mind pedig e kivételes múlt jelenbeli továbbélésének összefüggésében is, Az újkori történelemben mégis ez a kivételes jelenség, a zsidóság sorsának az emancipáció sorsával való egyszeri és egyedüli összefonódása,