Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KISS ENDRE: Civilizáció, emancipáció, liberalizáció

zötti különbség a „hatalom" egyik manipulációja, a civilizáció és emancipáció kézzelfoghatósága (vag)" kézzelfogható hiánya) éppen a maga evidens mivoltában nehezíthetné meg napjaink civilizatórikus szempontú elemzését.

3 Mindez a tizenkilencedik század gondolkodásában még nem jelentett problémát, sőt, amennyire ezt dolgozatunk terjedelme engedi, meg szeretnénk mutatni, hog)" a civilizatőrikusemancipatív szempont mélyen beépült történeti, politikai, kulturális, sőt episztemológiai szerkezetekbe is, mint arra utalni szeretnénk, mindenekelőtt azért, mert civilizáció és „barbárság" (azaz a civilizációt közvetlenül megelőző korszak) különbségei nagyon is nyilvánvalóak voltak számukra. A civilizációs haladás, a nyilvános tudat és közgondolkodás olyan stádiumai, amelyekben megmutatkozik, hog)' saját történelmi korszakát civilizatórikus csúcspontként éli meg, nemcsak a mindenkori relativizmus számára jelentenek szinte megoldhatatlan problémát, napjainkban érintenünk kell azon kívül a posztmodern egyik válfajaként megjelenő ún. „differenciagondolkodással" való összeférhetetlenséget is.

4 A differenciagondolkodás keretében ugyanis az identitás (éppen, mint a differencia másik oldala és ellenpólusa) jegyében kialakuló emancipációs folyamatok módszertanilag értelmezhetetlenek, legalábbis annak bizonyultak az eddigiek so3 Annyira triviális és evidens a civilizációs mozzanatok jelenléte napjainkban, hogy annak izolálása és önálló elemzése gyakorlatilag egyenlő lenne a lehetetlennel. Gondoljunk a kommunikáció, a mediatizáció, a virtualitás jelenségeire, a networkok létére vagy mindarra, amit Pethó Bertalan a rán. A civilizációs fejlődés, a saját történelmi korszak civilizációs csúcspontként való átélése, az új evilágiság, a szekularizáció, de ide sorolhatnánk majdhogynem szinonimaként az életreform, a varázstalanítás, s mindennek kulcsaként az emancipáció fogalmát is, alapvetően a befogadó, inkluzív azonosság jegyében megy végbe. Az emancipáció ebben a korszakban az evilágivá tett univerzalizmus kiemelkedően magas erkölcsi minőségét (és minősítését) nyeri el. Az emancipáció jegyében álló történelmi korszak annak az első nemzedéknek a szemében, amelyiknek van még képe az azt megelőző korszakról, valóságos „földi paradicsomnak" tűnhet. Ha eg)" pillantást vetünk az akkori nag)" eszmeáramlatokta, egyenesen az egyes pártprogramokig, valóban alig háríthatjuk el azt a benyomásunkat, hog)' az összes nag)" eszmei és politikai áramlat csak abban különbözött, hog)" egymástól eltérő hangsúlyokkal és tartalmakkal ígérték ugyanazt a földi paradicsomot. Ebből a szempontból majdhogynem elcsodálkoztam, hog)" a modernség nag)" narratívu mában a szekularizáció és annak teoretikusan elmélyített változata, a varázstalanítás foglalja el a szó szoros értelmében a legnagyobb teret, miközben a pozitív mozzanatként meghatározó emancipáció (és azzal minden szempontból összenövő civilizálódás) mind a mai napig nem nyerte el valódi helyét a történeti tudatban. Magától értetődik, hog)" ez a faktum alapvetően meghatározza modernségünk „civilizátum" fogalmával jelöl. Teljes részletességgel Id. Vay Tamás [Pethő Bertalan]: A posztmodern Amerikában. Tematikus napló. Budapest, 1991. 4 Ld. erről: Endre Kiss: Zum Funktionswandel des Differenzdenkens. In: Wiener Jahrbuch für Philosophie. XXII. Band. 2004.165-178. old.