Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása
urán kerültek, s felvázolta a stratégiát, amelyet ajánlatos lenne követniük. Az alávetett állapotból - amelybe mindeddig egy alacsonyabb helyzetből, kérelmek útján emelkedtek felfelé, a jogok tulajdonosai felé - most egy egyenlőséget feltételező politikai jogvédelemre kell berendezkedniük. .Álláspontja szerint ezért az emancipációt nem végcélnak, hanem egy új kor nyitányának kell tekinteni, eszköznek egy mélyebb társadalmi és kulturális beágyazódás érdekében. Ezt a küzdelmet el kell különíteni a zsidóság vallási tartalmától, sőt a zsidó közösségen belül dúló ellentétektől is: „Én az 1867.XVII.t.cz. hatásait vizsgálom, s a mint ez a törvény csak egyetlen zsidóságot ismer, úgy én sem veszem az orthodox és neológ zsidókat két különböző felekezetnek. Törvényes állásuk, multjok, jelen sorsuk egy, s ugyanaz. [...] Megvolt a két irány a múltban is, voltak haladók, s voltak maradók a hazai zsidóságban mindenkor. De a mint a sorsa mégis egy volt a múltban, egy a jelen zűrzavaraiban, úgy egy lesz a jövendőben is. A legutóbbi események nyomása alatt kétség kívül mindenütt jobban előtérbe lépett a tudat, hogy az önérdek, az önfenntartás is azt parancsolja, hogy a hazai zsidóság minden eleme belépjen a magyarság nemzeti közösségébe. Itten a vallás nem szolgál gátul... Serényen és bátran kell védelmi harezot folyratnunk. Emberi és polgári jogaink megszerzését a korszellemnek, a magyar nemzet fölvilágosodásának, vezetőinek fennkölt lelkének köszönhetjük. De a nyert pozíció megtartása, védelme, állandó biztosítása már a mi feladatunk... Ellenfeleink már érzik az önvédelem hatásait, s az önvédelem jogar, valamint fő eszközét, a sajtószabadságot, amellyel a magok czéljaira olyan sokszor visszaélnek, mi tőlünk meg akarnák tagadni." A cikk vége felsorolja, hogy kik voltak segítségére munkája kiadásában. Tapasztalatait szociológiai síkra emelve jelölte ki a „pozíció megtartásának" fő társadalmi erejét, a középosztályt. Azt a középosztályt, amelynek dominálásáért ekkor kezdődött a holokausztig tartó küzdelem: „Legnagyobb részük a vidék értelmiségének sorából került ki, mely kétségkívül jövőre is áldozatkész támogatója lesz minden hazafias és nemzeties törekvésnek. A zsidó vallású magyar középosztályban a magyar társadalom egyik leghazafiasabb elemét üdvözlöm." Egy kotábbi írás is ugyancsak a magyar társadalmi rétegződésben történő zsidó elhelyezkedés és a magyarosodás korrelációjára terelte a hangsúlyt. Dr. Brachfeld Manó (kilétéről nem sikerült többet megtudni) „A magyar zsidóság missziója" 76 című cikkében ezt írja: „A második évezred küszöbén a modern állam főalkatelemét nem az arisztokrácziában, sem a földmíves és munkásosztályban, hanem az erőteljes és anyagilag független és értelmes középosztályban leli. [...] Hazánkban a zsidóság nem csekély kontingenst állít ezen, az államcgység garancziájának tekinthető, anyagilag független és szellemileg kimagasló középosztályhoz és ez értelemben Magyarországon az államiság eszméjének a hordozni híven ragaszkodva a magyar nemzet alkotmányához, hagyományaihoz és a magyar nemzeti szellemhez! E nemzeti szellem ugyanis az, mely bármi nevű és anyanyelvű egyént magyarrá avatja, ezen szel76 Egyenlőség, 1882. január 28.
