Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása
milálódó zsidó példaképe, vag)Bródy Zsigmond későbbi felsőházi tag és Farkas Albert, a „végzetes szakadást" kiharcoló ortodox mozgalom vezére. A szakadás után ez már elképzelhetetlen lett volna. A médiumok szintjén is bekövetkezett a törés, amely nemcsak a résztvevők és a közönség, de a témák, az ismeretek és a megközelítési módok elkülönülését is meghatározta, ami a magyar zsidóságot - egyedül a világon - elszegényítő megosztottságba, diskurzushiányba taszította. Patai József eszmélkedése ennek a szakadásnak a két partja között ingadozott, s az ő Máit ésJövője ezt a konfliktust próbálta eg)" egészen más szellemi kibontakozás irányában - a cionizmus révén - meghaladni. A neológia számára a szakadás után az ortodoxia már csak az egyoldaliivá hasadt öndiskurzusban létezett tovább, a kompenzációs ön-újradefiniálás, önmegmutatás kényszereként. S ez a szempont legalább olyan súllyal esett a latba, mint hog)" a magyarság számára meg- és felmutassa a zsidóságban rejlő erkölcsi és kulturális értékeket, hog)" eloszlassa a magyarok mélyen begyökerezett előítéleteit, nevezetesen azt, hog)" a zsidóság csupán eg)" sötét, az ókorból anakronisztikusán itt ragadt élet- és szellemforma. E kettős bizonyítási kényszer hozta létre a modern zsidó intézményeket, és szervezte élcsapatba az asszimilálódni vágyók táborát. A kulcskérdés az oktatás volt, a mindenkori tanítók s mindenkori tanítványok befolyásolásának intézményes formája: a már Bloch-Ballagi Móricz-Mór által megálmodott rabbiképző, amelyet e funkció betöltésére hoztak létre. 1877-ben állították fel az Országos Rabbiképző Intézetet, és a vele szimbiózisban álló Zsidó Tanítóképzőt, valamint ennek alsóbb iskolái mellett az ugyancsak ennek a holdudvarába tartozó intézményeket és médiumokat. S éppen ezért ez a tanintézmény (az itt tanítók s az innen kikerült tanítványok révén) mindvégig a magyar zsidó szellem központja maradt. Az Országos Rabbiképző Intézet (a továbbiakban rabbiszeminárium) folyóirata, a Magyar Zsidó Szemle 1884-ben indult és 1948-ig jelent meg, 74 ezt követte a szintén e meghatározó szellemi központhoz kapcsolódó Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (1895, továbbiakban IMIT) és ennek évkönyv-, valamint könyvsorozata (1896-1948), ben74 A lap nem tekinthető Tiszaeszlár közvetlen következményének, ugyanakkor nem is választható el az akkor megindult folyamatoktól. Erre utal az egyik alapító szerkesztő, Bánoczi József pedagógus, filozófiai író, irodalomtörténész (Szengál, 1848-1926, Budapest) visszaemlékezése: „1883 őszén a zsidóság egyik vezérlő elméje, dr. Simon József hívására összegyűlt az országos rabbiképzó tanári kara rendkívüli értekezletre, melyen az egybehívó egy alapítandó zsidó folyóirat megindítása szükségességét adta elő. Az értekezlet úgy folyt le, ahogy Dr. Simon várta: a tanári kar helyeselte az eszmét. [...] Megígérte erkölcsi és szellemi támogatását. [...] Előfizető meglepő nagy számban jelentkezett: 626. Hitsorsosaink nyilván úgy gondolkodtak, hogy amitől a váratlanul nagy erőre kapott az antiszemitizmus ellen védelmet vártak: rabbisági nyilatkozat, miniszterelnöki kijelentés, országgyűlési választások, mind nem használtak semmit - megpróbálja hát ezt is, Hátha a meginduló folyóirat arkánumnak bizonyul." Simon József (Kapolcs, 1844-1915, Budapest) az Izrealita Országos Iroda, azaz az országos neológ szervezet titkára volt.
