Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

kodott. Ez az intézmény a magát magyar zsidóként azonosító kultúra központja s keresztútja volt egészen a holokausztig. A magyar kultúrába integrálódás mint érdekfelismerés és kényszer Az 186819-es Zsidó Kongresszus és Tiszaeszlár döntő lökése a zsidó kulturális intézmények és médiumaik m egalapít ásához A Kiss József-féle Zsidó Évkönyv (1875) és a szintén általa jegyzett első modern magyar kulturális folyóirat, A Hét (1890) indulása között látszólag nyomtalanul eltelt 15 év meghatározó a magyar zsidó szellem kibontakozása tekintetében. Ekkor jöttek létre intézményei, erőterei és fórumai. Ez volt a színrelépés előtti „felkészülés" (Komlós Aladár meghatározása) befejező szakasza. A zsidó fórumot elindítani kívánó költőnek, majd a 15 év múlva A Hét című lapot ténylegesen elindító szerkesztőnek egy és ugyanazon személye jelentős stratégiaváltást nyomatékosa. És egy még annál is jellemzőbb útkereszteződést: azt a felismerést, hogy sem a Kossuth követelte „szociális emancipáció", sem a jogi emancipáció nem lesz elegendő a hőn áhított be- és elfogadáshoz. A zsidók magyar társadalomba integrálódására csak egy általános, nem a magyar, s nem a zsidó, hanem az egyaránt fölöttük álló, az általános világ- vagy európai irányba való tájékozódás, s annak az elfogadottá, uralkodóvá tétele hozhat megnyugtató megoldást. .Az a progresszió, amelyről úgy gondolták, hogy kihúzhatja a feudális Magyarországot az elmaradottságából, és a befogadás ezen a modernizálódott, felépítendő kultúra terepén lesz elérhető. Ennek a fóruma eg)' minden külső jegyétől megszabadult kulturális tér lesz, amely egyesíti a modernirásra hajlamos magyar értelmiségieket, s a teljes akkulturizáción átesett zsidókat. Ilyen kulturális tér volt A Hét, amelyet manifeszt zsidók szerkesztettek - Kiss József mellett Kóbor Tamás az egyik első magyar modern író, (Pozsony, 1867-1942, Budapest), valamint Makai Emil (Makó, 1870- 1901, Budapest) -, és javarészt zsidók olvastak. Ez a kulturális tér szélesedett ki a modern magyar irodalom legmaradandóbb alkotásával, a Nyugat folyóirattal (1908-1941), amelynek alapítói - Ignotus (Pest, 1869-1949, Budapest) és Osvát Ernő (Nagyvárad, 1876-1929, Budapest) szintén innen indították pályájukat. A Hét - Nyugat irányába elmozduló zsidó értelmiségi orientáció a legjelentősebb választóvonalat húzta meg a magyar zsidó kulturális erőtérben. Az egyik oldalon az egyetemes és modern, a zsidó jellegtől megszabadult vagy attól megszabadulni gondolt ételmiségiek álltak, a másikon pedig egy olyan modernitás képviselői, akik a modernségük mellett is megmaradtak zsidónak. A Nyugat tehát a Patai József-féle modern zsidó kulturális reprezentáció ellenpólusa. Ugyanakkor mégis ahhoz méri magát. Ezek a pólusok ugyanis - szerencsénkre - nem voltak elszigeteltek, s fennállásuk alatt igencsak átjárásosak voltak, megőrizve az eredet, a kibontakozás viszonyait. Az útkereszteződés közelítése már benne sejlett a manifeszten zsidó és modern antológia célkitűzésében is. Kiss József az