Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

letve jogtágítő szerepvállalását, és a külföldi zsidó éleret szemléző figyelmét tekintve az Egyenlőség mintájának, míg az Izraelita Magyar Egylet előadásai és a közélete körüli irodalom rendszeres szervezésével és közlésével az IMIT elődjének. A tudományos igényű, judaisztikai és magyar zsidó történelmet illető publikációit tekintve pedig a Magyar Zsidó Szende előfutárának számít. Irodalmi kísérleteit, különösen a héber nyelvű műfordítások, a héber nyelv jelentőségét tárgyaló diskurzust tekintve még a Múlt és Jövő csíráit is benne kell keresnünk. Erre az is láttató bizonyíték, hogy a Múlt és Jövő első (1912-es) évfolyama-ha nem is mindet, és azt jelentős húzásokkal leközölte Agai Adolf itt megjelent munkáinak javát, valamint Bródy Zsigmond néhány versét. A Magyar Izraelita gyűjtötte maga köré és bátorította a magyar zsidó értelmiségiek második nemzedékét. (Szerepelt benne Horn Ede és Reich Ignác is az első nemzedékből.) Innen indították pályájukat a magyar irodalomban már számottevő irodalmárok és tudósok: Agai Adolf, Bródy Zsigmond költő, tárcaíró, publicista (Miskolc, 1840-1906, Budapest), Ormódi Bertalan költő (Miskolc, 1836-1869, Pest), Farkas Albert költő, szerkesztő, fordító (Szilágysomlyó, 1842-1915, Budapest), és rendszeres rovattal („Aggadai szemelvények") szerepelt benne Goldziher Ignác (Székesfehérvár, 1850-1921, Budapest) is. A tárcarovat csevegő stílusa, éles humora Heine, Börne és Saphir példáját követte, ezért Bródy, Agai Adolf s még több, mára elfeledett szerző révén ez a műhely tekinthető a híres, és már kezdeteiben is magas színvonalon művelt magyar-zsidó vagy budapesti humor első forrásának. Ilyen bátor és önkritikus gúnnyal azóta sem találkozni felekezeti sajtóban. Az emancipációs küzdelem kulturális megerősítésének számított, hogy a Magyar Izraelita hasábjain bontakozott ki a zsidó oktatás és iskolai hálózat követelményrendszerének belső vitája, s itt követhető egyedül nyomon az Izraelita Magyarító Egylet 1867-ig tartó munkássága. Sőt, itt formálódott ki az Eötvös József számára készített emlékirat is, amelyet 120 hitközség hitelesített, s az 1868-as kongresszus egyik előkészítő dokumentuma volt. A történelemtudományok előtérbe állításával szintén a magyar jelenlétet kívánták megerősíteni, így a lap első évfolyamai (1861, 1862) a középkori magyar zsidó történelemről közöltek sok folytatásos értekezést, a két utolsó töredék évfolyam (1867, 1868) pedig az 1839/40-es országgyűlés zsidókat érintő megnyilvánulásairól hozott le forrás értékű sorozatot. Löw Lipót cikke, „A magyar zsidók története, elsődleges hirdetmény és kérelem"

70 máig aktuálisan fogalmazza meg a magyar zsidó történetírás szükségességét. Irt vált gyakorlattá az irodalmi igénnyel megírt homíliák publikálása, itt vetették fel és kezdték szervezni a magyar nyelvű Tóra-fordítást, megvitatva a kiadás anyagi hátterét és a fordítás szempontjait, s még mutatványfordításokat is közöltek. Ahogy elkezdődött a zsidó könyvkiadás, a rendszeres könyvkritika is kibontakozott, először a tankönyvek szakszerű bírálata révén. A „Levelezések" rovat 70 Magyar Izraelita, 1867.182. old.