Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

alkuk kultúrájában (mindkét fél számára kölcsönös érdekek felismerésében) szocializálódott zsidók számára tisztának és egyérdekűnek látszott: „S míg az ellenzék, a nemesség nagy anyagi kárára, azaz a saját tagjaiéra a parasztot szabaddá tette, mert ezáltal az általános jólétet emelte és az ország szabadságát biztosabbá tette: úgy szándékoztak ók, talán nem is egészen tudatosan, a javasolt zsidó emancipációnál kevésbbé a jog szabályait követni, mint inkább azt, hogy az ország alkotmányának az áldásait 300 000 eddig abból kizárt lélek számára hozzáférhetővé tegyék, az alkotmánynak és az azzal azonosított magyarságnak új erőt és támaszt adjanak. A zsidók béklyóit nem csupán azért akarták feloldani, hogy ezzel szabadabbá váljanak, hanem azétt is, hogy a szabaddá vált zsidó hálából magyarrá legyen. A zsidó ezt hamar felismerte, és levonta a természetes végkövetkeztetést, hogy jövője a magyar elemben rejlik, hogy szabadulása magyarrá válásával tart lépést, és Ezt buzgón szorgalmazta, hogy Azt általa elnyerje" - fogta fel, s foglalta össze Einhorn az alku természetesnek tűnő feltételeit. Ismert történelmi vagy pszichológiai állapot, amely a felszínre nem hozott, megfogalmazatlan érzelmi élet akadályait a döntésképtelenségben, a megoldatlanság előregörgetésében, prolongálásában állandósítja. Ez állhatott ama csalódást kiváltó elodázás mögött, ami Einhorn Ignácot és a magyar zsidó reformnemzedéket érte. A csalódás, amelyet sem a racionális ész, sem az üzleti etika nem érthetett, s ezért nem ítélhetett meg a maga helyiértékén: „Természetesen a kormányzar, ha az első zsidóellenes kívánságoknak energikusan ellenszegül, minden további kellemetlenségnek elejét vehette volna, mert akkor a polgárok megtanulhatták volna, hogy a jelentkező veszteségeket, melyeket az új idő hozott magával, sajnálatos szükségszerűségkénr kell elviselni, s bizonyos, ha az első zsidóellenes zavargást elfojtották volna, második már nem keletkezik, és az emancipációt nem követi vérözön és a polgárság kormányellenes felkelése. Mégis a kormány ettől félt, vagy valami hasonlótól: mert kezdettől fogva az volt a felemásság és a határozatlanság átka, hogy a szúnyogokban oroszlánokat, a legyekben elefántokat láttak. Felemásság és határozatlanság volt a Kossuth-Batthyány-minisztérium uralkodó jellemvonása első pillanattól kezdve."

35 Einhorn idézett művében kiemelt egy gyűlést, ahol a reformkori zsidó elit eldöntötte, hogy mi legyen a válasza a csalódást keltő helyzetre. Két álláspont ütközött össze, egyiket Holländer Leo

37 (Eperjes, 1806-1887), a szabadságharcban az egyik legnagyobb katonai rangot elért zsidó képviselte, aki tiszta és átlátható „üzletet" kívánt kötni. De a forró hazaszeretet mellett a zsidóság iránt is forró szeretetet érzett. Azt kívánta, hogy harcolhasson a hazáért, de szabadon. Azt akarta, hogy nemesUo. 93. old. Életéről lásd a Magyar zsidó lexikon szócikkét, s a Magyar Zsidó Szemle 1887-es cikkét, valamint Michael K. Silber szócikkét a The Yivo Encyclopedia of Jews in Eastern Europe Ed. Gershom David Hundert, New Haven, 2008. 38 Lásd Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg zsidó születésű tisztjei című cikkét a Múlt és Jövő 150 éves jubileumi (1998/1) számában. 59-87. old.