Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - SCHWEITZER GÁBOR: Reflexiók a „zsidókérdéséről

domást szerzett több mint 50 000 kijevi zsidó lemészárlásáról, keserűen jegyezte meg, lám, így „haladr a német cultura T • ' » 34 Lessing ota . Ezt a kíméletlen időszakot Marczali Henrik már nem érte meg. A testi-lelki betegségek évekkel korábban elszólították őt. Naplójában Angyal Dávid együttérzéssel írt a pályatárs életének utolsó, megrázó korszakáról.

35 Amikor a rákoskereszrűri zsidó temetőben 1943-ban felavatták Marczali Henrik síremlékét, a professzorrá lett tanítványok nevében - a szellemi ellenállás bátor kiállásaként - Szekfű Gyula és Tóth Zoltán hajtottak fejet mesterük emléke előrt.

36 Angyal Dávid ugyanakkor azt jegyezte be naplójába, hogy barátja, Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum egykori igazgarója „igen dicsérte" Szekfű Gyula Marczali Henrikről szóló megemlékezését. 7 Két magyar történettudós önvallomásán keresztül azt kíséreltem meg felvázolni, miféle, zsidó származásból fakadó dilemmákkal szembesültek a holokausztot megelőző nemzedékek írástudói. Noha sem Marczali Henrik, sem pedig Angyal Dávid nem érte meg a magyarországi zsidóság tragédiájának végkifejletét, az 1944-es deportálást, Hamletet felidézve ők is elmondhatták magukról, hogy „kizökkent az idő", csakhogy nekik nem állt módjukban Hamlettel ellentétben - „helyretolni azt". 34 Angyal Dávid naplója (1942. október 12.). MTA Könyvtára Kézirattára Ms 810/48. 35 Angyal Dávid naplója (1942. július 24.). MTA Könyvtára Kézirattára Ms 810/48. 36 A két emlékbeszédet a Szemere Samu szerkesztésében megjelenő Izraelita Magyar Irodalmi Társulat 1943. évi Évkönyve közölte. Budapest, 1943.125-137. old. 37 Angyal Dávid naplója (1943. június 24.). MTA Könyvtára Kézirattára Ms 810/48.