Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - SCHWEITZER GÁBOR: Reflexiók a „zsidókérdéséről

ven érintkeztek a nagyszülökkel, de Marczalival ellentétben - Angyal csak értette, nem beszélte a zsidó zsargonr. Kisiskolásként ugyan - miként írra - öröme telt a „hitbuzgóságban", ám e buzgóság az idő haladtával apadni kezdett. Ezt Angyal azzal magyarázra, hogy miután a gimnáziumban csekély volt a zsidó vallású osztálytársak száma, úgymond „nagyon" megbarátkozott keresztény diáktársaival.

9 A Szegeden töltött első középiskolás évek alatt mindeneserre „lekörörték" Lőw Lipót, „a szabadságharc idejéből ismeretes magyar érzelmű rabbi" egyháztörténeti órái a zsidó hallgatók, így Angyal Dávid figyelmét is.

1 Az asszimilációra utaló megjegyzéssel viszont minden kétséget kizáróan Farkas Gyula néhány évvel a visszaemlékezések írását megelőzően, 1938 végén megjelent s nagy port kavart, Az asszimiláció kora a magyar irodalomban 1861-1914 című monográfiájára reflektált, amelynek felfogása és reá vonatkozó észrevételei - az emlékezések lapjain ezzel külön is foglalkozott - az agg tudós neheztelését vonták maguk után. E nagy polémiát kiváltó kötet megjelenését követően Angyal Dávid a visszaemlékezésekben utóbb leírtakkal lényegében megegyező gondolatokat vetett fel Szekfű Gyulához intézett egyik levelében: „Farkast személyesen alig ismerem, nem tudom mi bántja. Azt hiszem, származásom bántja leginkább, dc erről nem tehetek.[...] Különben én nem vagyok asszimilált. Soha nem érezrem lelkemben az átváltozás folyamatát. Magyar az anyanyelvem, magyar írókért [...] lelkesedem gyermekkorom óta. Nekem a zsidó mindig csak felekezet volt".

1 A személyes érintettség biztos tudata nélkül hitt Angyal a zsidóság asszimilációjának a lehetőségében. Sajnálattal állapította meg ugyanis, hogy a zsidók „nagy többsége" nem fogadta meg a német társadalomtudós, Theobald Ziegler (1846-1918) „bölcs humanizmustól" átitatott javaslatát, miszerint a zsidó „kisebbség olvadjon be a nagy német többségbe". Ám azokat sem szabad „kártékonyvadállatoknak" tekinteni - egészítette ki a fenti gondolatot Angyal Dávid -, akiknek „eszét és szívét" saját hagyományaik tisztelete annyira leköti, hogy nem értik 12 meg a keresztény hit lényegét. Az emlékezések első lapjain Angyal Dávid behatóan foglalkozott Shakespeare vígjárékának, A velencei kalmárnak metaforikus erejű zsidó alakjával, Shylockkal, az uzsorással. Ennek egyik oka nyilvánvalóan az lehetett, hogy mintegy fél évvel a visszaemlékezések írása előtt újraolvasta a színművet. „[...] olvasom a Merchant of Venicet. Újabb szépségeket találtam benne. Minő bölcs ember volt Shakespeare. Olyan zsidónak, mint Shylock, nála olyan leánya van, mint Jessica. Tehát nem a Rosenberg

1 bölcsessége. A költő szeme élesebb, mint az űgyne8 Angyal 1971. 34. old. g Angyal 1971. 40. old, io Angyal 1971. 45-46. old, h Angyal Dávid levele Szekfű Gyulának, [Budapest], é, n. [1939.] ELTE Egyetemi Könyvtár Kézirattára. G. 628. 12 Angyal 1971.33-34. old. is Rosenberg, Alfred (1893-1946): a német nemzeti szocializmus egyik ideológusa.