Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KÖVÉR GYÖRGY: A regále-bérlettől a virilizmusig

ban a hajdani Bánffy-kastély fenntartása. Erről az oldalról közelítve tehát ennyire juthatunk. Másfelől viszont már korábban megállapítottuk, hogy Lichtmann József - apjával és öcsével ellentétben - bizonyos pragmatikus érdeklődést mutatott belterületi ingatlanok megszerzése iránt. A presbiteri jegyzőkönyvben a kitelepítés idején is néhány hasonló jellegű tranzakciójára bukkantunk. Egyrészt 1891 tavaszán 250 forintért megvásárolta a régi református lelkészi lakot (istállóval, kúttal és pincével együtt) úgy, hog)' a hozzá tartozó föld az egyház tulajdonában maradt, s csak tíz évre került Lichtmann haszonélvezetébe. A presbitérium a pincét azonban azzal a feltétellel adta el, ha „helyette a Br. Bánffy udvarán levő pincét adja egyházunknak cserébe". (A kastély és a parókia egymás közelében, Ofalu északi részén állt.) Eg)' földbe mélyített pincét - a telektulajdon fenntartása mellett - természetesen akár szolgalmi jogért el lehet cserélni, mégis a jegyzőkönyvi szövegeket olvasgatva olyan érzésünk támadt, hog)' a volt Bánffy-kastély haszonbérlője nem pusztán árendásként rendelkezhetett a kastélyhoz tartozó pincével. Lichtmann Józsefnek ugyanis nem a fent említett az egyetlen vételi szerződése az eszlári református eklézsiával. 1891 nyarán újabb ajánlatot tett, ezúttal a régi református iskolaépületet kívánta hasonló konstrukcióban tíz évre megvenni, „utána az épületet elbontván, s anyagait elhordván a telek továbbra is az egyház használatában és tulajdonában" marad. Az épület ellenértékeként épületfát, deszkát és követ kínált, „annyit, amennyi abban az épületben található".

77 Ezzel egyidejűleg derül azonban csak ki, hog)' a már megvásárolt parókia árát nem tudja lefizetni, s tartozását csak váltóval képes fedezni. Az egyházközség elfogadta ezt a megoldást is, ezúttal azt a feltételt kötötte ki, hog)' biztosítékként a községnél „árendában levő bazsi legelőjéért járuló második félévi legelőárendáját leköti".

78 Eszerint tehát Lichtmann bazsi legelőjét a község bérelte ekkoriban.

79 Mindenesetre 1891 novemberében - az említett váltó lejártával - Lichtmann további fizetési halasztást kért, s ezt azzal a feltétellel kapta meg, hog)' az új váltónak felesége is aláír (úgy látszik, a Rochlitz név és 80 vagyon nagyobb biztosítékot jelentett). Ebből az utalásból visszamenőlegesen akár azt a feltételezést is megkockáztathatjuk, hog)' Lichtmann József ingatlanokban viszonylag nagyobb érdekeltsége valamiként a felesége vagyonosságával volt összefüggésben. Talán ez volt a hozomány biztosítéka, s talán a férj választói és virilis jogát is ezen az alapon gyakorolta. A nyolcvanas években láthatóan csekélyebb vagyonnal bíró idősebb testvér, Lichtmann József a kilencveTEREI, Jegyzőkönyv, 1891. április 3. TEREI, Jegyzőkönyv. 1891, június 21. Uo, Igaz ugyan, hogy a Gazdacímtárban Lichtmann-Degenfeld birtokként szereplő gazdaságban kimutatott 162 holdnyi legelőrész mérete pontosan megegyezik az 1894-es kataszterben Degeníeldné Karacsay Melánia nevén álló 162 holdnyi bazsi legelővel, de a kataszterben Lichtmann nem jelent meg tulajdonosként. Ld. MOL S 79 758. es, Tiszaeszlár, Birtokrészleti jegyzőkönyv, 1894. so Uo, 1891. november 8, Egy év múlva ugyanez a hosszabbítás megismétlődött 1893 augusztusáig, amennyiben Lichtmann József és neje váltójának még egy kezes aláír. Uo. 1892. november 21..