Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - KÖVÉR GYÖRGY: A regále-bérlettől a virilizmusig
volt, panasszal élt a megyei közgyűléshez a határozat ellen. A megyei közgyűlés ezek után kénytelen volt kivenni a falu költségvetéséből a tervezett 480 forint kiadási tételt. 52 A falu azonban nem törődött bele az elutasító határozatba, s ezérr újabb képviselőtestületi ülésen újra megerősítette korábbi döntését, a benyújtott pótköltségvetést azonban a megye újra elvetette. 53 Pedig ekkor már újrafogalmazrák az 1876-os határozatot, s a tanítóknak szánt összeget kizárólag az „ismétlő iskolakötelesek oktatása" címén kívánták utalványozni. Lichtmann Jakabról ezúttal tudjuk, hog)'személyesen jelen volt a községi képviselőtestületi ülésen, s most azért opponálta a határozatot, mert sokallta az ismétlő iskolai oktatás címen a „közköltői alapból" a tanítóknak nyújtandó summát. 20:2 arányban azonban leszavazták. Újabb megyei elutasítás következett, s eztán a község a belügyminiszterhez fordult. 54 Lukács György miniszteri tanácsos 1879-re végül jóváhagyta a tanítóknak a költségvetésből adni kívánt segélyt azzal az indoklással, hogy az 1868-as törvény nem tiltja, hogy a községek felekezeti iskoláknak segélyt szolgáltassanak ki, ha abból „minden ott létező felekezet igazságos arány szerint" részesíttetik, s különben is - szerinte - az 1877 és 1878-as költségvetés ellen senki sem emelt kifogást. 55 Az ügy hátterében az állt, hogy a falu református iskolái — arra hivatkozva, hog)' a nem református nebulók szülei nem járulnak hozzá a felekezeti iskola fenntartásához -, extra hozzájárulásr szedrek randíj gyanánt a nem keresztény tanulóktól. 55 Az 1878 nyaráig posztját betöltő eszlári katolikus plébános érsekéhez írott leveléből tudjuk, hog)' a tanfelügyelő kritikai megjegyzését ő azért nem vette magára, mert az „a reformata [sic!] hitközség hibáztatását involválja, mint amelynek gondnokai egy izraelita család aryáról három gyermekért, kilenc forintjával, 27 mond huszonhét forintot o. é. (!!) követekének, azzal érvelvén a végrehajtás alkalmával, SZSZBML, IV. B. 402. 7. k. Szabolcs megye közgyűlési jegyzőkönyve, 1878. november 28. SZSZBML, IV. B. 404. 33. d. 1069/79. Tiszaeszlár község képviselőtestületi gyűlés jegyzőkönyve, 1879. január 27.; SZSZBML, IV. B. 402. 8. k. Szabolcs megye közgyűlési jegyzőkönyve, 1879. február 25. SZSZBML, IV. B. 404. 33. d. 1069/79,1879. március 15. A kérvény érvelése a közérdeket állította szembe a magánérdekkel: „Mert ha a községek ismétlőiskola kötelesek oktatásáról való gondoskodásra törvény által köteleztetnek, kell, hogy az ezirányban kifejezett jóakaratú s nemes buzgóság s önkéntes áldozat készség ne gázoltassék, sőt inkább méltó elismerésben részesíttessék, s ily magasztos - egy egész község szellemi jólétére, sót közvetve hazánk előrehaladására kitartó - ügyben, egyesek önző - s egyedül azon indokból folyó tiltakozást, hogy ők s családjaik annak jótéteményeit igénybe nem veszik, - egy község általános óhajával szemben figyelembe se vétessék." 55 SZSZBML, IV. B. 404. 33. d. 1069/ 79, 1879. május 26. 56 Egy 1871 -es presbiteri ülés jegyzőkönyve expressis verbis csak azt mondta ki: „Mind a két iskolában bármely keresztény hitfelekezetű gyermekekre nézve egy ugyanazon tandíj állapíttatik meg." Ld. Tiszaeszlár ref. egyházközség irattára (TEREI), A tiszaeszlári helv. Hitv. Egyház tanácskozási és határozati jegyzőkönyve I. k. (1871. május 6.) Ez a tandíj, amit a tanítók kaptak, gyermekenként 1 véka árpa, 40 krajcár és 1 csirke volt. Ld. SZSZBML, IV. B.404. 33. d. 1069/79,1879. március 15.
