Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KÖVÉR GYÖRGY: A regále-bérlettől a virilizmusig

ton (al)bérlő elmondta, hogy konfliktusuk onnan eredt, hogy „20 köböl földjét én bírtam haszonbérbe, azután magának dohánynak elvette". S azt is hozzátette: „az ő földje", meg azt is: „nem nagyon szívlelte".

44 A Lichtmann Jakab által lakott Bánffy-Wesselényi kastély másfajta funkciót töltött be a falusi életben, mint a Bethlen-udvarház. Nemcsak méreteinél és fekvésénél fogva. Már csak abból is érzékelherő ez, hogy az 1882. április elsejéről töviről hegyire kifaggatott falusiak egyszer sem említették ezt a „kastélyt". Lichtmann Jakab reggel a tótfalusi udvarházba sietett, majd apjával együtt onnan mentek a zsinagógába. Az Újfaluban lakó idősebb fiú, József viszont az istentisztelet után tért be a tótfalusi atyai házba.

45 A vizsgálat idején egészen más összefüggésekben bukkant fel a kastély. 1882 júniusában itt tartották Lichtmann Jakab leányának a lakodalmát, amelyről a Debreceni Ellenőr tudósítója, Szabolcsi Miksa is hírt adott.

46 De hog)- milyen szimbolikus jelentősége van az urasági kastély(ok)nak faluhelyen, az igazából az 1882. december 7-i exhumálás idején derült ki: hova szállásolhatok el rangjukhoz illően a védők, az orvosprofesszorok, no meg a megyei törvényszék 44 Végtárgyalás. Grosz Márton, 1883. július 5. 45 Végtárgyalás. Lichtmann Mór, 1883. június 25.: „Azt tudom, hogy én mentem és a fiam, Lichtmann Jakab, az szokott szombaton hozzám jönni és együtt megyünk a templomba, akkor is együtt mentünk." (1883. június 23.); Heumann: „Mikor a templomból kiment, merre ment?" [...] Lichtmann József: „Atyám felé mentem [...]. Én nem mentem Újfaluba, hanem felmentünk mindnyájan és láttam, hogy egy sor megy Újfaluba, más sor Ófaluba." 46 A Tiszaeszlári esethez. In: Egyetértés, 1882. június emberei és a királyi főügyész-helyettes? Különösen, ha összetételük folytán árnyékot vet rájuk a vizsgálatban játszott szerepük. Hallgassuk meg először a hajdani védőügyvéd, Eötvös dokumentumregényét: „Több úri kasrély van a faluban. Azok közt a legrégibb s talán a legnagyobb a Wesselényi bárók kastélya. Lichtmann Jakab zsidó bírta bérbe az uradalommal együtt. [...] Falusi miveltségű, de jóravaló, derék s vendégszerető férfiú, s kedves családja is. O felajánlorta nekünk meleg szobáját, terített asztalát s tele pincéjét, szíves vendégszeretetét. Nem akartam elfogadni. Tudtam minő zajt üt ebből a zsidóüldöző sajtó. Nyomban elborítja az egyetemi tudósokat is a gyanúsítás. Megyery Géza törvényszéki bíró figyelmét felhívtam a dologra, s kértem, gondoskodjék a tanárok és a királyi főügyész ellátásáról. Megtagadta, vagy neki sem állott módjában. - magunk is hívott vendégek vagyunk - úgymond - bizony itt mindenkinek magáról kell gondoskodni!"

47 Eötvös végül a volt községi bíróhoz fordul r kérésével, aki örömmel vállalkozott a bekvártélyolásra. „Megmondtam az egyetemi tanároknak. Válasszanak a Wesselényi-kastély és a jó kálvinista gazdák közt. Együtt, eg)* helyben akartak maradni a főügyésszel, s azért Lichtmann meghívását 22. Hivatkozik Szabolcsi Debreceni Ellenőrben megjelent eszlári tudósítására, amely szerint „a nép szereti Lichtmann Jakab bérlőt (akinél szállva volt), a parasztok gratuláltak családi ünnepe alkalmából". Az eredeti cikk egyenesen azt állította, hogy „a menyekzőn több mint ötven paraszt fiú és leány a legjobban mulatták [sic!], az örömapának pedig sokan szép versekben fejezték ki szerencse kívánataikat". In: Debreceni Ellenőr, 1882. június 26. 47 Eötvös Károly: A nagy per mely ezer éve folyik, s még nincs vége. Budapest, 1968. II. k. 185. old.