Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása
a suigeneris kívülállóság, kívülről nézés, azaz a humor és a kritika műfajaiban mutatkozott meg. A zsidók irodalmi tevékenysége még nem politikus. Szórakoztatni és informálni akart egy kulturális infrastruktúra részeként. 14 (Például a színházzal állt kapcsolatban a rendszeres kritikák révén.) így kapcsolódtak be egy nagyobb európai, kulturális, civilizációs szellemi áramkörbe, amely jóval szélesebb kitekintésű, fejlettebb és gazdagabb merítésű volt, mint a feudális álmából egyébként szintén a német kultúra révén ocsúdó magyar. Mi sem jellemzőbb erre, mint hogy legkiemelkedőbb képviselői — Moritz Gottlieb Saphit (Lovasberény, 1795-1858, Baden) humorista, kritikus, lapszerkesztő, akit életében Heine és Börne mellett emlegettek, vagy a költő Karl Beck (Baja, 1817-1879, Bécs), akit Lenau mellett tartottak számon, s aki a magyarországi német lapoktól elindulva a nagy német kultúrában találta meg a helyét - később csak műveik révén voltak jelen a magyar lapok14 „Német nyelvű újságoknak többnyire zsidó szerkesztői már a negyvenes években meghonosítják nálunk is az újságírás modern formáit, politikai, irodalmi, kritikai, divat stb. Rovataikkal már ekkor kezdik az olvasóközönség minden igényének kielégítőjévé tenni a napilapot. 1848-ban már kilenc német nyelvű lap, köztük a jelentős »Der Ungar« is zsidó kézen van, alapítóik, szerkesztőik, munkatársaik mind zsidók" - állapítja meg e tényt Simon László Zsidó kérdés a reformkorban (1790-1848), különös tekintettel a nemzetiségiekre című, antiszemita irányultságú, de tudományos igénnyel adatolt PhD-dolgozata. Debrecen, 1936. 73. old. 15 A számtalan megvilágító példa közül egy igen jellemző: a fajvédelmi zsidó törvény (1939) ban. Azaz pályájuk a német kulturális tér széleiről a centrum felé tartott. Mint minden fogantatás és születés, az indulás mozzanata olyan tulajdonságokat rögzít és örökít tovább, amelyek a magyar zsidó kultúrára a későbbi fejlődés során is meghatározóak maradtak. Ilyen az egyszerre két vágy több kultúrában való otthonosság, az ebből fakadó széles, kívülről és több kontextusból vizsgálódó, ezért szükségképp kritikai attitűd, valamint a közvetítő funkció, amely az egyik - fejlettebb - kultúra gondolatait és fogalmi nyelvét adaptálja a másikba. A magyar zsidó írók és a magyar zsidó közönség tagjai a holokauszt után született nemzedékekig megőriztékha eltérő színvonalon és mélységben is - a többnyelvűséget, s az abból adódó kulturális alapokat és attitűdöt. 15 Ezért a zsidók részéről magyarul írni, a magyar kultúrába integrálódni mindegyik korszakban - gondoljunk Max Nordau, Theodor Herzl, Arthur Koestler, vagy Avigdor Hameiri, Elijahu Tisbi példájára, vagy hősünkre, Pavégrehajthatatlan volt a fajvédelmi törvényt szorgalmazó kormány félhivatalos lapja, a Pester Lloyd esetében. „A szerkesztőségi tagok között 21 olyan kikeresztelkedett volt, akik közül 5 mentességet élvezett a törvény hatálya alól, 16 személy viszont zsidónak számított. Ennek oka abban keresendő - mondotta Teleki Pál miniszterelnök egy képviselői kérdésre adott válaszában 1940. november 22-én, nyolc hónappal a zsidó törvények elfogadása után -, hogy nincs elegendő keresztény, aki megjelentethető cikket tudna írni német nyelven." Nathaniel Katzburg: Zsidó politika Magyarországon 1920-1943, „Fajvédelmi törvény" című fejezet 16. lábjegyzete. Budapest, 2002. A könyv eredetileg Hungary and the Jews 1920-1943 címmel jelent meg. Tel-Aviv, 1981.
