Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KÖVÉR GYÖRGY: A regále-bérlettől a virilizmusig

tőkés átalakulásából, mi lett azzal a számszerű többséggel, amelyik nem ment Pestté (vag)' Bécsbe), hanem a falvakban és kisvárosokban maradt. S amennyiben volt a magyarországi kapitalizmusnak „neológ" útja, vajon miben különbözött ettől az „ortodox" úr, ha ennek a dichotómiának a gazdasági fejlődés nézőpontjából lehet egyáltalán jelentést tulajdonítani. S az sem lehet számunkra közömbös, vajon milyen jellegzetes különbségeket láthatunk az ortodoxia egyes nemzedékei és családi leágazásai között. Az, hog)" a nagybirtokos saját kezelésében tartotta-e földjeit a jobbágyfelszabadítás után vag)" - legalább részben - bérletbe adta, nemcsak pillanatnyi pénzügyi helyzetétől függött, hanem attól is, hog)" - minimum az év bizonyos részében - helyben lakott-e, illetve, hog)' a birtoktestek milyen távolságra estek kastélyától, udvarházáról. Tiszaeszláron a jobbágyfelszabadítás után távolról sem csak zsidók béreltek birtokokat. A határ legnagyobb (katolikus) földesurának, Kállay Gusztávnak a faluközpontban lévő kastélyától legtávolabb eső bashalmi „tanyáján" az ötvenes évektől a Graefl testvérek, Károly és József gazdálkodtak, utóbbiból 1881-ben, már Eszlárról való elkerülése után szabolcsi főispán lett.

3 Graefl József Eszláron nősült 1862-ben, 50 éves korában.

4 Ekkortájt építtette a bashalmi kastélyt is.

5 Miután Kállay Gusztáv halála előtt nem sokkal kénytelen volt eladni eszlári birtokait a Dessewffyeknek, a bashalmi kastélyba gróf Dessewffy Miklós veje, gróf Pongrácz Jenő kölrözött, aki a kastélyt kibővítette, a birtokot előbb saját kezelésbe vette, majd mire apósa meghalt, tulajdonosként állattenyésztő mintagazdaságot alakított ki rajta. Kállay Béni sóstói „tanyáját" Szilvásy [sic!] János bírta haszonbérben 1874-ben bekövetkezett haláláig, utána pedig a bérlő özvegye vitte tovább ezt a gazdaságot.

6 A korabeli térképeken a tanyákat legtöbbször nem tulajdonosukról, hanem bérlőjükről (építtetőijükről) nevezték el: a sóstói tanya például a 3. katonai térképfelvételen 1888 körül „Szilvási tanya"-ként szerepelt. A kataszteri térképek alapján ilyen módon - kellő óvatossággal és némi terepismerettel - más építtetőkre is következtethetünk: a határ déli részén, a (református) Bánffy-leányágon továbbörökített Wesselényi-birtokon bukkant fel az ún. Hamari dűlőben a kiigazított 1870-es térképeken az Ólnak helye (másként Gaiger [értsd: Geiger]) tanya, amelyet viszont az 1894-es birtokrészleti jegyzőkönyvben akkor Degenfeld Agoston3 Á. Varga László: Graefl József. A szolnoki polgári házból a szabolcsi főispáni székbe. In: História est... írások Kovács Béla köszöntésére. Eger, 2002, 437-449. old. 4 MOL A 2568 TE ref. ak. 31. (1862, nov. 12.) Graefl katolikus, felesége, báró Györffy Róza viszont unitárius volt. 5 Borovszky Samu (szerk.): Szabolcs vármegye. Budapesté, n. [1900]. 70. old. e Kállay Béni: Napló. I. k. 1863-64. MOL P 344 40. cs. E/ b. 155. (1864, okt. 13.) A helyben szokásos bérleti feltételekhez ld. „Szilvássynak Eszlári birtokomat újra haszonbérbe adom 1866 Szt. Györgytől számítandó 12 évre 2400 frt évi haszonbérért és a tett épületek ingyen birtokomba bocsátásáért." A korabeli levelezésben a bérlő neve hol Szilvássy, hol Szilvásy alakban íródott, de a halotti anyakönyv bejegyzése szerint Szilvási János 1874. július 6-án hunyt el, 61 éves korában. MOL A 900. TE, r, kat. anyakönyvek. 31.