Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KARÁDY VIKTOR: Zsidóság Budapesten a 20. század első felében

A fővárosi zsidóságnak a helyi társadalomban elfoglak helyzetére nézve a legfontosabb üzenetet a rétegsajátos lakásadatok hordozzák. Ezekből ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy például a világháborúk közötti években minden egyes statisztikailag elkülönített foglalkozási kategóriában lényegesen kedvezőbb lakásviszonyok között éltek a zsidók a kereszrény partnercsoporrok átlagával összehasonlítva. Az eltérések még a legszegényebb rétegeknél is látványosak. Ilyenek voltak a kétkezi munkások (akik között a zsidók 41 százalékának volt legalább kétszobás lakása, szemben a keresztények mindössze 12 százalékával), a kishivatalnokok (közülük a zsidóknál 35 százalék, a keresztényeknél csupán 17 százalék volt ilyen lakásban) vag)' a vásári kofák (itt az arányok 42 százalék és 16 százalék voltak). Az egyszerű „kis zsidók" tehát láthatóan a többinél sokkal gyakrabban tartoztak a kevésbé elesett kereskedelmi vag)' hitelügyi kisalkalmazottakhoz, sőt nemritkán a valódi „munkásarisztokráciához" (például nyomdászok). De a különbségek a középosztálybeli kategóriákban is feltűnnek, ha a három- és többszobás lakások lakóit vesszük számba, például a kereskedőket (51 százalék, szemben 23 százalékkal), a magánhivatalnokokat (42 százalék szemben, 29 százalékkal), a kisiparosokat (35 százalék, szemben 15 százalékkal), sőt még az „úri" elithez közel álló szabadpályás értelmiséget is (76 százalék, szemben 61 százalékkal). 1 Ezek az adatok azt sugallják, hog)' az aktív zsidóság minden szakmai csoporton belül pályatársainál átlagosan a maguknak jobb körülményeket biztosító részlegekben foglalt helyet, tehát tendenciálisan a szakmai hierarchiák csúcsán helyezkedett el. Művelődés, iskolázottság Az előbbiekből, nevezetesen az előző fejezet rétegeződési adataiból kiindulva könnyű feltételezni, hog)" a fővárosi zsidóság művelődési viszonyai lényegesen jobbak lehettek, mint a helyi átlag, hiszen a náluk többségi „polgári középosztályúaknak" a táblázati adatok szerint is bővített önreprodukciója szükségszerűen magas, az átlagot meghaladó szellemi befektetéseket igényelt. Ezeknek mértékét a formális iskolázottság megfelelően dokumentált szintjével lehet legjobban felbecsülni, még akkor is, ha az intézményesen (diplomákkal, iskolai eredményekkel) igazolt műveltség sohasem merítette ki teljesen sem a gazdasági életben felhasználható funkcionális tudástőke, sem az informális s legfeljebb státusszimbolikus érdekeket kielégítő (s a szabadidő „kulturált" felhasználásában - olvasás, színház-, koncert-, kiállításlátogatás, magántudósi tevékenység-kife79 1930-ban például Budapesten a húsznál több alkalmazottal üzemelő nagyvállalatok zsidó segédszemélyzetének közel fele, 47 százaléka a banki és a kereskedelmi szektorban dolgozott, míg a keresztényeknél ez az arány mindössze 19,3 százalék volt. Ld. MStK, 86. 283. old. 80 1 9 30-ban Budapesten a zsidó nagyipari munkásréteg több mint egytizede nyomdász volt, míg keresztény pályatársaik között csak 4,4 százalék. Uo. 281 és 283. old. 81 BStK, 68/1.170-171. old.