Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KARÁDY VIKTOR: Zsidóság Budapesten a 20. század első felében

ját illetően alig történt számottevő elmozdulás. A két csoport közörti eltéréseket úgy lehet jellemezni, hog)- míg a keresztények szakmai státus szerinti összetétele „normális" társadalmi piramist mutatott széles (több mint kétharmados) kézimunkás réteggel és ennek megfelelően szerény méretű középosztálybeli vállalkozói és értelmiségi csoportokkal, addig a zsidó osztályszerkezetet ennek ellentétével, egyfajta fordított piramissal lehet leírni: alig több mint egyharmados (és az idővel csökkenő volumenű) munkásréteggel és igen nagyarányú (a két évszám között növekvő arányú) polgári és értelmiségi kategóriákkal. Különösen feltűnő a zsidók kiugróan magas részvétele a magángazdaság önállói és szaktisztviselői között, valamint a szabadfoglalkozású értelmiségben. Ez utóbbi ugyan számszerűleg kisebb volt a többi középosztálybeli kategóriánál, de igazolt műveltsége (egyetemi diploma, gyakran doktorátus), átlagosan viszonylag magas jövedelme, a szabad időbeosztással járó „úri" életmódja s gazdasági függetlensége („maga ura"), s nem ritkán (jogászoknál) a politikai és az adminisztratív elittel való kapcsolatai folytán az uralkodó úri osztály adottságaival s ennek megfelelő társadalmi presztízzsel rendelkezett. Ezért figyelemre méltó, hogy éppen a legnehezebb tanulmányokat abszolvált (orvosok, mérnökök) ésA'agy társadalmilag legbefolyásosabb (ügyvédek, újságírók) szabad értelmiségi csoportokban volt a fővárosban a legmagasabb - nemegyszer többségi - a es A számítások forrása BStÉ, 1913-1920. 250-251. old. 66 BStÉ, 1936. 77. old. zsidó szakemberek részvétele. 1910-ben az ügyvédek között már 62 százalékot, az orvosok között 59 százalékot, az állatorvosok között 52 százalékot, az újságírók között 48 százalékot és a magánmérnökök között 44 százalékot találni.

65 1935-re ugyanezek az arányok érthetően lecsökkentek (bár az ügyvédek között még ekkor is többségben - 52 százalék - voltak a zsidók),

66 hiszen az 1920 óta érvényben lévő (s 1928-ban inkább csak formálisan enyhített) antiszemita célzatú egyetemi numerus clausus a honi zsidó értelmiség képzési lehetőségeit radikálisan beszűkítette. Elképzelhető azonban az is, hogy a kimutatott csökkenés, legalább részben, csak látszólagos. Az összes gazdasági vagy szellemi tőkét értékesítő s a korabeli középoszrályhoz sorolharó szakmai körben kérdéses ugyanis, hog)'a zsidó származásúakat vag)- hárterűeket (ide lehet számítani a kikeresztelkedetteket, azok leszármazottait, valamit a vegyes házasságból születettek nag)- részét) gondolatban beszámítva a zsidó rétegtagok közé, a fővárosi aktív népesség legtöbb ilyen „polgári" vag)- „úri" részlegében nem voltak-e rendre többségben a zsidó kötöttségűek, tudván például, hog)- a zsidótörvények előtti években az izraelira felekezeti kitérők túlnyomó részér (pontos becslés szerint mintegy 85 százalékát) éppen ezek az elithez közeli vag)' 67 elitvárományos karegóriák szolgáltatták. (Mindezt azonban pontos adatok hiányában technikailag egyelőre nem lehetséges tisztán kimutatni.) 67 Az 1931 és 1937 közötti időszakra vonatkozó felmérési eredményeket ld. Karády Viktor: Önazonosítás és sorsválasztás, i. m. 288. old.