Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - RÓZSAFALVI ZSUZSANNA - LUGOSI ANDRÁS: Előszó

rés következett be a Párizsi gazdaságban, mindennapi életben és kultúrában [...]. 1848 előtt egy olyan vízió élt a városról, amely alapján legjobb esetben is csak foltozgatni lehetett a középkori városi infrastruktúra lyukait, utána jött Haussmann, aki szinte furkósbottal hajszolta bele a várost a modernitásba. Előtte a festészetben olyan klasszicisták alkottak, mint Ingres és David, továbbá a koloristák, mint Delacroix; utána Courbet realizmusa és Manet impresszionizmusa nyert teret. Előtte romantikus költők és regényírók voltak (Lamartine, Hugo, Musset és Georges Sand); utána egy feszes, minimalista, éles próza és költészet jött, mint Flaubert-é és Baudleaire-é. Előtte a kézi munka alapjain nyugvó, szétforgácsolt szervezetű gyáriparok léteztek, amelyek azonban ekkor nagymértékben utat engedtek a gépesítésnek és a modern iparnak. Előtte kicsiny üzletek álltak a szűk és kacskaringós utcákon vagy árkádok alatt, utána jöttek az óriási kiterjedésű áruházak és a boulevard-ok. Előtte utópizmus és romanticizmus, utána keményfejű vezetési módszer és tudományos szocializmus. Előtte a vízhordó-foglalkozás központi jelentőséggel bírt, de 1870 körül szinte eltűnt, amikor a q vezetékes víz elérhetővé vált. Harvey példáinál maradva, a sugárutak és boulevard-ok, a vízvezeték-rendszer és általában a modern infrastrukturális hálózatok kiépítése, a modern gyáripar és a nagyáruházak terjedése a 19. századi urbanizációnak azok az alapelemei és hát tértényezői voltak, amelyek számos, itt nem részletezhető jelenséggel együtt a modern nagyvárosok létrejöttéhez és a nagyváros szolgáltatásaitól függő városlakók modern nagyvárosi életformájának kialakulásához vezettek. A korabeliek mindezekben a fejleményekben a modern civilizáció kezdetét látták. Nem volt ez másképp Budapesten sem. Jókainak és kortársainak azonban Budapest, mint a modern tudomány és technika vívmányaira épülő egészséges nagyváros, (sanitary city) nem önmagában volt fontos, hanem mint a magyar nemzet modern kori fejlődésének eszköze és szimbóluma. Hitt abban, hogy a város, amely a szeme láttára nőtt fel, vált egyre szebbé, gazdagabbá és komplexebbé, nem valamilyen mesterséges eszközökkel „előidézett tünemény, hanem az ország közérdekének, az alkotmányos, a közgazdasági, kereskedelmi és közművelődési tényezők találkozásából természetesen támadó eredmény." Budapest tehát - a várostörténeti szakirodalomból vett fogalommal élve - nem egy parazita város, amely az erőforrások elszívásával és monopolizálásával a magyar vidék fejlődésének legfőbb gátját jelenti, hanem „Magyarországnak valóságos fővárosa, mely egyfelől rohamos növekedésével hatalmas vonzerőt gyakorol az egész országra; míg másfelől a nemzeti, közművelődési, kereskedelmi, közlekedési góczpontot képezi, melyből az egyesült törekvés az egész országra ismét szétárad." Azaz Budapest a modern Magyarország fejlődésének hajtómotorját és zálogát jelentette számukra, amelyben a város fokozatos és megállítha3 Harvey, David: Paris, Capital of Modernity. New Monarchia írásban és képben. IX. kötet, York - London: Routledge, 2003. 3. old. Magyarország. III. Magyar Királyi Államnyomda, * Jókai Mór: Bevezetés. In: Az Osztrák-Magyar Budapest, 1893. 3. old.