Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

A kész árú ládákba volt csomagolva, s mindegyik ládára felírva lángveres betűkkel, hogy hány dinamittöltény van benne. Kozák űr felnyirogarra a ládák tetejét, amik különböző nagyságú töltényeket tartalmaztak, s kérdezte tőlem, hogy melyik tetszik. Én úgy tettem, mint aki ért hozzá. Mind valamennyit kicsinylettem. Nagyobbakat szeretnék látni. Végre a legbelső szegletből húzott egyet elő. - No, úgy hiszem, ezek elég nagyok lesznek - mondám olyan bölcs képpel, mintha csak a cukoradó-törvényjavaslathoz szólnék. - Elhiszem azt. Egymillió nyolcszázezerszeres ellenállási erőre vannak számítva. - Úgy hiszem, hogy ez elég lesz nekem. -Tehát ez tetszik? - kérdé tőlem gyanúsan, s amíg a ládát nyitogatta, a bal karján feltörte a kék blúz ujját, s ott láttam a bőrére retovírozva a nihilista jelvényt: egy veres zérust, alatta két kereszrbe tett tőrrel. Ez csakugyan jeladás! Csakhogy én azt nem tudom visszaadni; mert ilyen jelvény nekem nincs a karomra tetovírozva, hogy én is előállhassak vele. - Igenis ez kell. Arra Kozák úr fejébe húzta a sipkája ernyőjét, s rideg, durva hangon monda: - Ez pedig nem eladó! - Miért nem? - Merr már ennek gazdája van; aki el fog érre jönni. A púpos vitatkozni akart vele; de arra Kozák úr nekilódult a lámpással, s kiment az ajtón; ha sötétben nem akartunk maradni, utána kellett nekünk is mennünk. Ránk sem ügyelt többet, visszament az odújába, hanyatt vágta magát a hárságyra; felvette a székről az oda letett brochure-t, s elkezdett olvasni; míg a púpos dühösen szidta és kapacitálta. Én otthagytam őket s felmentem a lépcsőn. Végezzék el egymás között. Nemsokára a gyáros is utánam jött, egészen rekedtté veszekedve magát a csendestárssal. -No, lássa az úr! Ilyen bolond ez! Hiába mondom neki, hogy mindjárt irt lesz a licitáció, s akkor aztán dobra ütik minden készletünket, csak azt feleli rá, hogy annak, aki e nag)' töltényeket bírni akarja, az utolsó pillanatban meg kell jelennie. - Fanatikus egy ember ez! Szép egyetértés van ennél a háznál. - Itt minden ember fél egymástól, a szegény leány valamennyitől, s az egész háztól fél az egész városrész. S ez nekem nagyon retszik.