Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

Mégis föllármázta az öreget az eltávozásával, odalenn a földszinten valami rekedt lárma volt hallható, amiből nem lehetett semmi szöveget kivenni. - Fölkelt az úr? - mondám. - Még csak kezdi. Most még csak az első verset káromkodja. A fiát szidja az ablakon keresztül. Azután következik majd, hogy a Kozákba vesz bele. Azután elkezdi a csizmájának a megteremrőjét szidni, amiért nem meg)- fel a jobb lábára való fele a bal lábára. Akkor kijön a nagy kutyát beszidni az ólba. Akkor átkiabál a szomszédra, aki az éjjel megint ide eresztette át a pálinkamoslékját. Azután feljön hozzám veszekedni. Utoljára marad az Ágnes. Akkor van nálunk „jó reggel". Mondhatom, hogy a tisztelt házatya pontosan megtartotta azt a programon Fél hat volt, mikor az első „Kruzifix sakkermenrtel" beharangozott odalenn, s hét órára került elő a felső trakrusba, áldását osztogatni a hívekre, azalatt csak köhögés szakította félbe nála a káromkodásr, egyszer-egyszer a torkán akadva. Jött már fel a lépcsőn. Rézi asszonya tűzhely mellé állt, mintha tüzet készülne rakni. -Tudja az űr. Ha még nem raktam tüzet, akkor azérr vesz belém, hogy mégsem készírem az ő reggelijét; ha pedig már ég a tűz, akkor meg az a baja, hogy mit vesztegetem a drága kőszenet. - Hogy a hetvenhétágú mennykő csapja be azt az ajtót! - hangzék az ajtónyitás közben. Mindig letörik a körmöm a kilincsen. Berúgta azt szépen. Sohasem csalódtam még így a képzeletemben. Azt hittem a kegyetlen dörgő hang után, hogy valami herkulesi alakkal fogok találkozni, s hár aztán előttem állt egy kis, ötödfél láb magas gnóm: elül-hátul púpos, két hosszú keze a térden alul nyúlkált, s a lábai közül az egyik befelé görbe volt, úgyhogy minden lépésnél úgy tett az egész alak, mintha fel akarna dőlni. Hanem hatalmas nag)" feje volt, s bozontos haja, ami úgy állt szerteszéjjel, mintha minden egyes szála irtóznék a másikkal való érintkezéstől. Arcán a pedáns önhittség regnált, vegyítve a mámorra következő undorral. Mikor meglátta, hogy egy idegen is van a konyhában, a szájába akadt a szó. Nyak nélküli fejét azon a púpos törzsön olyan furcsán tudta elfordítani. Éppen olyan volt, mint Mezőtúron csinálnak olyan kancsókat, amiknek a födele egy medvefő, aztán ha azt a főt féloldalt teszik vissza a kancsóra. Frau Rézire nézett, s hosszú kezével az Ágnes szobaajtajára mutatott. Siettem az asszonyságot megelőzni, míg valami bolondságot nem mond. -Jó reggelt uram! Azért jöttem ilyen korán, merr a Közlönyből olvastam, bogy ezt a nitrogliceringyárat ma akarják árverezni. Meg akartam a dolgot előzni. Mivelhogy énnekem éppen ily gyárra van szükségem, magam azon-