Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

- Most? Hiszen éjszaka van. -Vannak emberek, akik éppen ilyenkor járnak az utcán. - Ön nem félt ilyenkor orr járni? - Én még az este eljöttem hazulról, s azóra mindig a Duna-parron járok, egyik hídtól a másikig, s nézegetek le a vízbe. - De hát ne aggódjék ön miattam. Nem ütnek engem agyon. Jártam én ennél furcsább helyeken is éjszaka, Londonban a Rorherhirhe-on, Párizsban a Monrmartre-on; zsebemben a life-preserverem, s tudok bokszolni, mint Heenan vag)" Bonami Price. - Ej! Nem leher önnek így engem odakísérni. - Hát tudja mit? Itt van a Dorottya utcában a „Gránáréros Pince", igen elegáns lebuj, árellenben a Szabadelvű Klubbal. Ort én jó ismerős vagyok. A korcsmárosról kérek eg)" viselt öltözetet: olyat, aminőben ő jár ki a Kőbányába serrést vásárolni; abban egészen polgárjogot szerzek az önök „Suttogó utcájához". Kegyed pedig azalatt megiszik eg)" pohár tojásos puncsot; nem fog ártani, a hideg éjszakai séta után. Az úton majd gondoljunk ki valamit, hog)" mit mondjunk az uraatyjának? - Na azzal ebben az időben úgysem beszélhetünk. - Miérr? - Csak! Kitaláltam: bizonyosan olyan állapotban szokott lenni ilyenkor a derék úr, amikor az emberre nézve ez a planéta nem létezik. Szabad önnek a karomar nyújranom? Még mindig láttam, hog)" nincs bizodalma hozzám. - Ön engem még nem ismer eléggé - mondám neki, - én nem olyan ember vagyok, mint más. - Ismeri ön Sztupa Györgyöt? Híréből? No én kicsiny híja, hog)" az nem vagyok. Minden fővárosi bölcsődének, kisdedápoló intézetnek, szeretetháznak és a veres keresztnek buzgó és tevékeny tagja vagyok. A feleségem választmányi tag valamennyi jótékony női intézetnél. A „feleségem" szó kapacitálta. Átlátta, hog)" lojális emberrel van dolga, aki nem adja ki magát nőtlen legénynek, hog)' szegény tapasztalatlan leánykákat elszédítsen csábító hazugságokkal; hanem bevallja mindjárr, hog)' törvényes házasságban él. Erre a vallomásra elfogadra a karomar: azrán eljörr velem a „Gránáros Pincébe". Mikor a kezét megfogtam, hogy jobban a karom alá vonjam, éreztem, hog)" ez a kéz kicsiny ugyan és gyöngéd, hanem a tenyerei durvák, s az ujja hegyei tűszúrásokról érdesek: ez a varróaszral és mosóreknő mellett keresi a kenyérér. A lebujban még nem volt akkora a dohányfüst, hogy a korcsmárosr meg ne ralálhattam volna benne, s miután eg)" katonapéket, aki két széket elfoglalt azzal, hog)" rajra aludt, letettem szépen az asztal alá, foly-