Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Budapesti élet

zélés, sem a dobok pörgése, s a Gellérthegy ágyúi is csak emelni bírtak. Ezen esemény emlékére nevezzük az egykori Plébánia-tért „Eskü-tér"-nek. Az eskü letétele után az apostoli király ismét leszállt az emelvényről, felült a lovára, s a díszmenet az előbbi rendben vonult a koronázási domb felé. Ide érve, a király gyors vágtatással fölnyargalt a koronázási dombra. A fehér paripa, mintha maga is tudná, milyen magasztos tény eszközéül volt kiszemelve, fenn a dombon folyvást két lábára ágaskodva roporzékolr. A király (első lovas az országban) bizton ülve a nyeregben, fordítá a paripáját a világ négy sarka felé, megtéve a hagyományos négy vágást Szent István pallosával annak jeléül, hogy ezt az országor bármely oldalról fenyegető ellenség ellen is meg fogja védelmezni. Ez volt a befejezése a korszakot alkotó alkotmányos nemzeti ünnepély hivatalos alakjának. Következett rá a formaszerinti királyi ebéd a budai várban, melyben az ételeket csak felhordták és kivitték. Ez is a programba tartozik s ez fejezi be az ünnepélyt. A pesti Városligetben pedig megrartották a hagyományos néplakomát, az ökörsürést és borosztogatást. A koronázás alkotmányos fontosságú ünnepélye után következett másnap (pünkösd vasárnapján) a főváros örömünnepe, mely a legszebb népies jelenerek sorozatával kezdődött. Még akkor Buda és Pest két külön város volt, a két főváros vonult a király elé, a nép ajándékait hódolata jeléül bemutatni. A fölajánló küldöttséget az országgyűlés elnökei és a kalocsai érsek vezerték a királyi pár elé; a kenerreljes szónoklat s az arra adott kegyes válasz után megkezdődött a fölvonulás. Legelői ment száz fehérbe öltözött leányka, nemzeti szín és kék vállszalagokkal, kezeikben rózsákkal telt kosárkák. Uránuk lépegettek a sütők és cukrászok válogatott legényei, fehér öltözetben, kék sipkákkal. A sütők kolosszális cipót emeltek vállaikon, a cukrászok a király kardvágását a királydombon remekül utánzó cukrász-művet. Következtek a mézesbábosok, lobogós ingujjú, rojtos gatyás, piros mellényes fiúk, aranyos méhkassal mutatva be a hozott lépes mézet. Ezeket követte a kék ruhás halászok csoportja, kik egy-egy hatalmas vizát és tokot cepeltek szájánál-farkánál rúdra kötve. Nyalka csikósok csapatja délceg fiatal mént vezetett elő, mely még nyereg alatt nem volt. Tarkírorra a meneret a városi lovas huszárok dandára, kikér cigány zenekar kísért, nemzeti indulót harsogratva. Azután döcögött két kis tarka lótól vontatva a hentesek díszszekere, fölkoszorúzva; mellerre a hímzett fehér kötényes böllérlegények, nemzeti színű zászlókat lobogtatva, a szekéren pedig négy ártatlan hajadon őrzött fehér báránykákat és borjúcskákar. Nyomukban robogott tizenkét megtermerr mészároslegény hófehér ruhában, derék, szép fehér hízort rulkot vezetve aranyozott szarvánál. A hízott göböly arany rojtos veres bársonytakaróval volt fölékesítve. Majd a kádárok érkeztek nagy trombitaszóval, négy lovas fogaton két hordó bort hozva. Tarka képet nyújtott a kertészek fölvonulása, szép leányok, délceg fiúk, amazok fehérben, ezek feketében, szalagokkal, bokrérákkal s kertészeti eszközeikkel kezeikben; egy négy lovas szekerer fograk körül, melynek még a kerekei is virágokkal voltak rakva, a szekér