Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Budapesti élet

pák, viaszgyertyák, az egész temető egy csillagokkal elbontott nagy kertnek tűnik föl. A főváros és az ország által emelt pompás mauzóleumok: Batthyány Lajosé és Deák Ferencé, nagy pompával vannak földíszítve és kivilágítva, s ezeket késő estig sűrű néptömeg látogatja, reggeltől esthajnalig járnak a koszorúkat vivő testületek, az egyetemi tanulók tömegestül, kik a nemzet nagy halottjainak sírjait megkoszorúzzák s azok előtt lelkesítő emlékbeszédeket tartanak s nemzeti hymnusokat énekelnek. Sorba érkeznek más restületek is meglátogatni a magok halottjai sírját: színészek, legény-egyesületek, munkások, tűzoltók, dalkörök, a Budapesten lakó lengyelek, mind a temetőbe sereglenek e napon megújítani kedves halottaiknak emlékezetét. Azok a temetkezési díszmenetek pedig, melyekkel az országnak egy-egy nagy halottjait végnyugalma helyére kíséri a nemzet, az Akadémia palotájának előcsarnokában fölállított ravataltól a Kerepesi-úti temetőig, mind a gyászpompa, mind a tömeges részvét impozáns jeleneteit szokták megragadó képekben fölmutatni, melyeknek legszebb jellemvonása az, hogy az egész nagy közönség gyalog kíséri ki sűrű zárt tömegben a városon végig egészen a sírig felejthetlen halortját. Társadalmi és politikai élet A budapesti népéletet általában kevéssé tarkítja más fővárosok könnyűvérű zajos mulatozása. A diákéletből hiányoznak a Burschenschaftok: nincsenek couleur diákok s az azokkal kapcsolatos zajos commersek és paukereiok. Nem látni a müncheni Salvator-ser kimérésénél ismeretes széles jókedvet, a mesterlegények fölszabadításának ceremóniák. Nincsenek mabillek, closerie des lilask, moulin rougeok, s a ledér mulatozásnak hasonló szabadalmazott fészkei. Orfeuma, énekes kávéháza ugyan van Budapestnek is elég; de azokat csak egy bizonyos társadalmi vonalig terjedő közönség látogatja, mások csak ritkán kíváncsiságból, s külső fényre mind ezek a külföldiekkel nem vetekedhetnek. A helyett a komolyabb látványosságoknak nagy kedvelője a budapesti nép. Nincs olyan osztály, mely a múzeumokat ne látogatná. Minden kiállításnak, képtárlatnak nagy közönsége van; s a színházak minden szakasza megtelik még a Shakespeare és Sophokles rragédiáira is. Hogy Budapesren nyáron át is folyvást két színházban lehet előadásokat tarrani, bizonyítja, hogy azok a néposztályok, melyek nyaralni nem mehetnek, a művészetben keresnek üdülésr. Komoly természerű fölolvasásokon, minőker a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy- és Petőfi-társaság s számos tudományművelő társaságok rendeznek, az Akadémia üléstermei rendesen megrelnek érdeklődő közönséggel. Sokar tesz a lakosság nyári enyhülésére különben a budapesti fürdők nagy száma és kényelmes berendezése is. Nyolc különböző fürdőben lehet válogatni, s az oda utazás a Lukács-fürdői „sárga rigókon" nem kerül többe hat krajcárnál, sőt ingyenes népfürdők is vannak. A társadalmi tömörülés elősegítésére szolgál a számtalan klub, egyesület és kaszinó. Minden iparos osztálynak van saját egyesülete, társalgáson kívül jótékony cé-