Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Budapesti élet

sággal igyekeznek a legérdemesebbnek tarrott jelöltet diadalra juttatni, mint a saját felekezetebeli választó tagok. Ennek talán sehol a világon nincsen párja. Vannak ünnepnapok, melyeken az áhítatosság átlépi a templom küszöbeit s kilép a fűvel behintett utcákra. A sátoros ünnepeken, űrnapján a fényes szertartású körmenetek alatt szünetel sok utcán a közlekedés. Föltámadás napján a buzgó néptömeg fedetlen fővel, zsolozsmát énekelve követi a fényes mennyezet alatt körülhordott oltári szentséget és Krisztus-szobrot, a teljes ornátusban kísérő papokat templomról Templomra. Pár évtizededdel ez előtt az egész nagy böjtben végig járták a nagy Stáció-utcát a munkásosztályból összesereglett körmenetek. Ez utca végén van egy tér és halom; azon áll a kálvária. Magának az utczának a házain a templomtól elkezdve voltak a „stációk" fülkéi, melyekben freskó-festéssel voltak ábrázolva a „passió" egyes részletei. Minden ilyen fülke előrr megállt és letérdepelt a sokaság, s a vezérférfiú kis könyvéből fölolvasá az ide vonarkozó részletet, melyet a többi hívek halk hangon utána mondottak. A szent képeket a háztulajdonosok virágokkal és égő lámpákkal rakták körül e napokon, bármely hitfelekezethez tartoztak is. Manapság már, minthogy a város terjedése miart a kálvária-dombot messzebbre fogják kihelyezni, az újon épült házakon nincsenek többé „passió"-képek; az ájtatos körmenetek kívül esnek a járt utcákon. Hanem azérr a régi áhíratosságot megtaláljuk a külvárosi búcsúk napjain, melyek az illető templomnak nevet adott szent naptári évfordulóján szokrak egészen falusi búcsúk mintájára megtartani. A fővárosi ájtatos ünnepélyek fénypontja az ország első nemzeti szentjének, István királynak, nyár derekára eső ünnepe. Ezt Buda várában szokrák megtartani. Augusztus 20-ikán már korán reggel cserággal díszített sorkatonaság alkot élő korlátot a helyőrségi templomtól kezdve a királyi várpaloráig. A katonai sorfalak mögött hullámzó közönség tízezerenként számítható. S azonkívül minden utca, minden tér ablakai rakva hölgynézőkkel, s földíszítve szőnyegekkel, virágfüzérekkel és zászlókkal. A körmenetet, mely a királyi palotabeli Zsigmond-kápolnából indul ki harangzúgás között, a katholikus legény-egyesületek nyitják meg, követve fehérbe öltözött koszorúzott leánykák seregétől; utánuk jön a díszszázad (hajdan polgárőrség) tábori zenével. Ezeket követik a budapesti plebánusok, kik után négy káplán emeli vállain a pompás ereklyetartót, melynek kristályfödele alatt az ősi ereklye, az első király jobb keze látható. Kér oldalt sorfalar képezve a koronaőr-drabantok lépdelnek, skarlát dolmányokban, acél sisakkal a fejükön, széles csatabárdot tartva kezükben. A „szent jobb" mögött halad a főpapság, apátok, kanonokok, stb., és végre a hercegprímás bíbornoki pompájában, fényes papi kísérettel, előkelő polgároktól emelt mennyezet alatt; kíséretéhez csatlakoznak a katholikus kormánytagok és főurak s a főváros oszlopos hivatalnokai. Az egész díszmenet a helyőrségi templomba vonul át, ahol a hercegprímás tarrja a fényes miser, melyer emel a magasztos oratórium a főváros polgárai és hölgyei karától előadva. Az isreni tiszteletet