Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Budapesti élet

fenn Pozsony, Komárom, Nagy-Maros és Vác alatt már elsodorta a jégtorlaszair; de Budapesten alul, Duna-Földvárnál még egy mérföldekre nyúló jégtorlat áll, mely föltartja az árt, s óráról órára duzzasztja a folyót a kettősváros közört. A csatornák zsilipjei be vannak már tömve; szörnyereg szivattyúgépek okádják a füstöt az égbe, a moslékot a Dunába. A tereken föl vannak halmozva a dereglyék, vasladikok, melyek mentő eszközökül rendelvék, ha az árvíz kitör; mellerrük tűzoltók, hidászok teljes készületben. A Duna ilyenkor rettentő hatalom! Egész jégmezőket zúdít az álló hidak kőoszlopainak; a jégtáblák harsogva törnek ezeken darabokra s azokból a folyam házmagasságú torlarokar halmoz a partokon. A közönség éjjel-nappal nyüzsög a kőparron s lesi az ágyúszór. Három lövés a veszély kezdetét jelenti. Hatnál már itt van! Tizenkét lövésnél a menekülésre kell gondolni! Egy újabb jégzajlás egész halom deszkát hoz magával; valahol az árvíz egy épületfatelepet sodort el. Akadnak merész hajósok, akik dereglyével behatolnak a jégárba s összeszedik az úszó zsákmányt. Ellenben nagy derültséget kelt az a jégtáblára szorult nyúlpár, mely bámulva nézi, hogy" mennek el mellette a házak. Végre meghozza valaki az örömhírt az állandó árvízbizortságtól, hogy a dunaföldvári jégtorlasz megindult. Perczek alatt szájról szájra terjed a mentő szó, s arra tízezernyi ajk kiáltja harsogva az éljent. Megéljenezik a Dunát! Csak a lapátos emberek nem éljeneznek. A jég voir az ő ararásuk. Közlakomák, mularságok. Budapest közönsége híres a vendégszeretetéről. Minden nemzetbeli celebritást, ki a magyar fővárost meglátogatja, a legszívesebb előzékenységgel fogadnak itt. Külföldi írók és művészek, költők és tudósok, hygiéniai, ornirhológiai, statisztikai és más tudományos kongresszusok minden nemzetbeli tagjai, stb. egyenlő testvéries fogadtatásban részesülnek; bárhová mennek, ünnepeltetnek; tiszteletükre díszlakomákat rendeznek, s azokon a magyarok az idegeneket saját nyelvükön köszöntik föl, míg az idegen hálából viszont magyar szavakban rögtönöz viszonzást. Általában a díszlakomák rendezésében Budapest kiváló helyen áll. Nincs nevezetes esemény, örömhír, író, színész, közhivatalnok jubileuma, hogy az lakoma nélkül lefolyjon, s ha országos csapás jön: árvíz, tűzveszélyek, vagy külföldi nagy szerencsétlenség, földrengés, hajóelsüllyedés: akkor meg a szenvedők fölsegélésére rendeznek itt hangversenyr, tombolát, hölgybazárt, s ennek a vége is díszlakoma. S ezeknek a becsét a pohárköszönrők sora határozza meg, miben hazánkfiai valódi virtuózok. Oly emberek, akik máskor hallgatagok, pohárköszönréskor Demosrhenesekké válnak; komoly férfiak ajkáról szikrázik a humor; a vége a roastnak a vendégsereg üdvriadalában vész el. S ha már a közlakomákról szóltunk, a rokontermészerű bálokar se hagyjuk emlíretlen. A budapesti nyilvános bálok is többnyire valamely jótékony céllal vannak összekötve. Legnépesebb szokott közöttük lenni a jogászok bálja, azután az orvosoké, a technikusoké, az építészeké; de legfényesebb az athléta bál. Ezekben azonban csak külön meghívókkal megtisztelt közönség vehet részt. Vannak azután jótékony egyletek által rendezerr calicot-bálok (ahol senki sem visel calicot-f ) és álarcos bálok (ahol