Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Budapesti élet

hídon tűi emelkedik a folyó jobb felén a királyi palota s még alább a Szent Gellért hegye, bal felén a főváros legszebb palotasora. Mögötte az újpesti és az ó-budai sziget, mind a kettő hajógyárral és kikötővel. Ezek fogják körül. Mint egy anya az „aranyos" leányát, úgy hordja ölében a főváros a Margit-szigetet. Még az ötvenes években csak a budai partról lehetett a Margit-szigetre átlátogatni. A dunaparti 372. számú házon volt egy harang, annak a kongására jött át a szigetről egy révész csónakkal, aki a látogatókat átvitte és vissza is hozta. A szigeten lehetett kapni tejet és vajat. Manapság már a Margit-sziget a főváros közönségének legkedvesebb mulatóhelye, s egyúttal üdítő fürdőintézet, hová minden félórában hordják a gőzösök a közönséget, mely mulatni, üdülni vagy gyógyulni siet. De mint mulatóhely fölött is ott lebeg a hajdani emlékek kegyeletes és áhítatos szelleme, mely a magyar nemzet előidejében e helyen találta menedékét. A Margir-sziger legrégibb királyainknak vadas kertje, majd kolostortelep volt. Öt kolostor volt egykor e kies szigeten, azok között a legemlékezetesebb a Szent Margit szűzé, melyet IV. Béla király a tatárdúlás után Margit nevű leánya számára építtetett. E kolostor lett a temetkező helye is a királyleánynak és testvérének, V. Istvánnak. Az apácák itt mind az ország legfőbb zászlós urainak leányai valának, kettő a nádoré, kettő IV. Béla király unokája. A kolostorhoz nagy javadalmak tarrozrak, melyeknek jövedelmét a királyleány istenes célokra, jótékonyul osztá bőkezűleg. Még holta után is csodatetteiről beszél a legenda: Margit királyleánynak unokaöccse, László („Kun László" király) halálos beregen feküdr kórágyán, a Szent Margitnak arcára borított fátyola kelté életre újra. A királyi udvartarrás pompáját is gyakran látta a kies sziget, s színhelye volt annak a véres drámának, amelyben IV. Béla király unokájár, Béla macsói herceger megölték, s mely azután folytatását lelte a Magyar- és Csehország közört föllobbant háborúban. A mohácsi vész után az apácák elmenekültek a kolostorokból s az áhítatnak szánt szent hajlékokból a török vezérek csináltak laktanyákat és lovaik számára istállókat. Száznyolcvan év múlva a török hódoltság után került vissza a Margit-sziget a Budán letelepült apácák birtokába; de már akkor a kolostorok helyén csak romok álltak, félig eltemetve a süppedő talajba. E romok figyelemre mélrók úgy régészeti, mint építészeti becsüknél fogva. A múlt század végén, midőn II. József a kolostorok vagyonát secularisálta, a Clarissanénék tulajdonából a vallási alapéba ment át a Margit-sziget, ahonnan később, a pilis-csabai uradalomhoz csatoltatva, József nádor birtokába került. A főherceg ülretteté azokat a közel százéves fákat, melyek a sziget partjait övezik. Ö építteté az első kényelmes nyári kastélyt a szigeten, egy romhoz ragaszrva. Ilyen kegyeletre méltó romok fogadják a sziget látogatóját több helyen, melyek e század közepén még több tanulmányra nyújtottak anyagor. Még láthatók voltak a régi freskó-festések, az aranyozások, a téglamozaikok rajruk, amelyek azóta mind elporladtak. A Szent Mihály kolostor homlokfala, melynek oldalához épült a nádor nyári lakása, még mutatja a hajdani csúcsíves ajtót és