Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Budapesti élet

dennapinál erősebb elhatározás kell. Csupa gyönyörűség elnézni a nyeregbe felkapott bakát, csípőre tett kézzel, agyarára fogott verginiával, vágtatni a maga szakácsnéja mellett, aki feszített veres parazoljával sorompóba hívja a fél világot. De ami mind ezen mulatságoknak a savát-borsát teszi, az a minden látványossági bódé előtt álló impressarióknak a hívogatása. Ezek többnyire olaszok. De annyira akklimatálva vannak már, hogy magyar program-beszédekkel hódolnak a nemzeti közérzületnek. Ezektől meghallgatni a magnetismusról és hypnotismusról s a kígyók biográfiájáról való szakszerű információt, igaz szittya magyar nyelvre leforrázva, a legmagasabbra becsülendő műélvezet. Vasárnapokon és ünnepeken tízezerekre menő néprömeg szállja meg e népies mulatozás helyeit, minden néposztályt együtt lehet találni; ide mindenki gyalog jön, a népliget utcáján csak egy fajta szekérnek van szabad járása, annak, amelyet a százfodros szoknyájú dajka tol, a benne ülő fölcicomázott babával. Innen jobbra térve, átkelünk a már emlírett kis hídon a (Széchenyinek nevezett) kisebb szigetre, ahol elegáns Tivoli fogad, rendes czigányzenével. Gyönyörű hársfák vannak a szigeten. S innen túl, míg a Nádor-szigetet bejárjuk, egyik festői kép a másikat váltja, melyeket csak az oda épített artézi fürdő ideiglenes épületének prózai alakja zavar meg. Igaz, hogy prózai, de gyógyító hatásával jóltevő. Az artézi kutat, mely e fürdőt ellátja, a főváros készítteté Zsigmondy Vilmos mérnökkel, s ez a kontinens legmélyebb artézi kútja. A zöld fák alatt ott látjuk üldögélni a sápatag hölgyeket pohárkáikkal, kik az ingyen csorgó forrás hő vizét lassanként szürcsölgetik. Jobbra e tótól és szigeteitől terül el az országos kiállítás színhelye, melynek díszes épületei közül fönnáll most is a nagy iparcsarnok, a királypavilon és a művész-csarnok. A nagy iparcsarnok jelenben kereskedelmi és ipari rendes kiállító helyül szolgál; méltó a megtekintésre mindenkinek. A hazai iparcikkeket ott találjuk a legeredetibb mivoltukban és nagy választékben; virág- és gyümölcs-kiállítást is itt szoktak évenként rendezni. Rendkívüli, jótékony célú ünnepélyes díszmenetek is innen szoktak kiindulni, minőket a főváros előkelői, írókkal, művészekkel egyesülten rendeznek, fantasztikus díszítésű társzekerekkel, melyekről a színházak kedvelt művésznői népies viseletekbe öltözve, szórnak az utcákat ellepő közönség közé virágokar és verseket, kisérve zenebandáktól és lovas legények bandériumaitól. Máskor egy országos tornaünnepély alkalmából négyezer serdülő tornászt lehet látni trombitaszóra elvonulva katonai rendben, a hány csapat, annyiféle jelmezben, akik aztán a régi görög olympi játékokat újítják föl a körülkerített szabad téren, versenyezve a bajnoki koszorúért. A nagy nemzeti ünnepen, Szent István napján aztán itt lehet látni százezerét az egész országból idesereglett vidéki látogatóknak, s lehet gyönyörködni az egyesült dalárdák hatalmas kardalaiban. A most már világhírre kapott Budapesti lóversenyek alkalmával ismét új életképet mutat a Városliget. A Stefánia-út a leglátogatottabb sétahellyé válik. Egyik úri fogat a másik elé vágtat, egész sora a négy lovas