Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)
MASZKOK MÖGÖTT - SZÍVÓS ERIKA: Budapesti mesék
álló kormányzása képviselt. Taaffe és az udvar Rudolfot megbízhatalannak rarrotta, és ezérr igyekeztek őt távol tartani a politikától. Mesterséges elszigeteltsége vezetett oda, hogy Rudolf szoros együttműködést alakított ki Moriz Szepsszel, a Neues Wiener Tagblatt című baloldali-liberális bécsi napilap főszerkesztőjével. Szeps révén Rudolf tájékozódhatott az őt érdeklő ügyekről, ezen túl pedig gondolatait névtelen cikkek formájában közölherte a lapban. Az aktív politizálástól elzárt trónörökös ebben a formában élhette ki közéleti ambícióit. A valódi teendők hiánya és a gyakorlati cselekvéstől való elzártság lehetett az oka annak, hogy Rudolf más téren is nagyobb feladaror igyekezett találni magának. A trónörökösben - Brigirte Hamann szerinr unokatestvéré, János Szalvátor herceg őrlete nyomán - 1884-ben merülr fel egy olyan vállakózás gondolára, amely a Monarchia minden tájegységét, népét, kultúráját nagyszabású könyvsorozarban mutatná be, s amelyben a birodalom legjelesebb rudósai, írói, művészei működnének közre szerzőkéin, ilierve illusztrárorkénr. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben létrehozásában Rudolf szerzőként is közreműködőn. Mint láttuk, ő írta az egész sorozat bevezetőjét (a magyar kiadásban is); szintén tőle származott az 1885-ben (magyarul 1888-ban) megjelent Bécs és Alsó-Ausztria című kötet bevezetője, valamint ebben a kötetben egy 24 oldalas rész a Bécsi-erdőről. Ezen felül pedig aktívan részt vett a szerkesztésben is; a cikkek q mind keresztülmentek a kezén. A könyvsorozat fölötti védnökség és a szerkesztői munka Rudolf értelmiségi ambícióit is kielégítette. A trónörökös alapos nevelésben részesült, és nevelői beleoltották a tudományok - kivált a természettudományok - tiszteletét. Rudolf vágyott volna arra, hogy a tudományt komolyabb formában művelje, vagy legalábbis egyetemi tanulmányokat folytasson. Helyzeténél fogva azonban erre nem volt módja (Ferenc József nem engedélyezte, hogy fia az egyetemet látogassa), és Rudolf tisztában volt műveltsége, felkészültsége hiányosságaival. Egyik életrajzírója, Brigirte Hamann említi, hogy amikor a bécsi egyetem 1884-ben díszdoktorrá avarta, Rudolf zavarban volt, hiszen tudta, hogy a cím nem a teljesítményének szól. 4 Mindezzel együtt a főherceg szívesen időzört tudósok, írók rársaságában, és Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben munkálatai kapcsán erre bőven nyílt módja. A trónörökös lényének közvetlensége, valamint korához képest nagy 7 tudása és felkészültsége mind Budapesten, mind Bécsben mély benyomást tett a közreműködő munkatársakra, akik többnyire nagynevű, Rudolfnál évtizedekkel idősebb tudósok, írók, politikusok voltak. Az Osztrák Magyar Monarchia írásban és képben végül nem egészen a trónörökös eredeti szándékai szerint valósult meg. Rudolf 2 Brigitte Hamann: Rudolf. A trónörökös és a lázadó. Budapest, 1987. 256-257. old. Budapest, 1990.182-185. old. Rudolf 3 Hamann /. m. 240. old. elszigeteléséről még: Uo. 244. old. Lásd továbbá 4 Hamann /. m. 233. old. Gonda Imre - Niederhauser Emil: A Habsburgok.
