Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)
MASZKOK MÖGÖTT - GÉRA ELEONÓRA: A Jókay család és a hazai gyermekvédelem
pénteki Társaság. A hegyoldalon kialakított kerteket évről évre elvirte a víz, az ideiglenes építmények leomlottak, a rossz, ihatatlan minőségű víz szétmarta a vízvezetékeket, sőt a padláson elhelyezett víztartályokat is. A költségvetésből hiányzó összeget gróf Festetics Gyuláné pótolta az első világháború kitöréséig. A Nagypénteki Református Társaság 1917 urán nem adott ki évkönyvet, az egylet iratanyaga elpusztult, így Jókay Jolán szerepvállalásáról csupán annyi bizonyos, hogy az 1915-1917-es kiadványokban a neve már nem fordul elő. Az első világháború után a munkában ariszrokrarák nem vettek részr, állami és egyházi támogatás nélkül, kizárólag a Budai Reformárus Egyházközség ragjainak áldozatkészségéből éltek. Az Erzsébetházban szegényes körülmények közepette, egyre szigorúbb takarékossági intézkedések bevezetése mellett folytatódott a munka, az intézmény 1944-ben bekövetkezett bezárásáig évről évre létharcot folytatott a vezetőség. A proresráns hivatali vagy a szülerési arisztokrácia hölgyei a reformkor óta folytattak egyletekbe tömörülve, szervezetten jótékony munkát. A 19. század folyamán a társadalmi-gazdasági változások következtében a női szerepek is megváltoztak. A század végén alakult proresráns nőegyesületek - elsősorban a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület vállalták magukra az új nőeszmény terjeszrésér. A nagy múltra visszatekintő prorestáns szabadelvűek hitvesei, leányai a törté96 Emléksorok a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület 25 éves jubileumára. Ravasz László gondolatai. In: Emlékkönyv a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület 25 éves jubileumára 1893-1918. Budapest, 1918. nelmi kálvinizmus jegyében egyéni vallásosságuk öntudatossá tételét a közjóval kapcsolták össze. Az egyesületben a „szív" kiművelése készítette fel a proresráns nőt gyermekei és alkalmazottai vallásos nevelésének irányírására. A nő nevelő-tanító szerepe azonban nem korlározódorr a családra, hanem végső célja a rársadalmi jótékonyság volt. A közjó előmozdítása érdekében a protestáns elit hölgytagjainak szinte kötelessége lett a jótékonyság, a női lélekhez illő anyai-gyámolítói tevékenységek családon kívüli gyakorlása. Vargha Gyuláné, Szász Károly püspök leánya, azt tartotta kívánatosnak, ha az „ebbe a társadalmi osztályba" tartozó asszonyok legalább heti két félnapon a rászorulók támogatásával töltik idejüket. 97 A szabadelvű gondolkodásnak és a proresráns erikának megfelelően az elit egyesületek elsősorban az önhibájukon kívül rászoruló (árva) gyermekek, bercgek, aggok, fogyarékkal élők, illetve a „szemérmes szegények" támogatását tűzték ki célul. Az egyesületek vezetősége viszonylag szűk körből, az állam és a proresráns egyházak vezetői (vagy hitveseik) közül kerültek ki. Példaként Tisza Kálmánné és Tisza Isrvánné tevékenységét említem. Mindketten alapító tagként, illetve évtizedekig választmányi tagként részr vettek a két legrangosabb proresráns jótékony egyesület, az Országos Protestáns Arvaegylet és a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület munkájában. Az ifjabbik miniszterelnöknét 1903-ról az utóbbi nőegyesület alelnökének, majd a következő 12-13. old., Vargha Gyuláné: A Lorántffy Zsuzsanna-Egyesület. Budapest, 1898. 3-7. old. 97 Uo. 5, old.
