Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - VÖRÖS BOLDIZSÁR: A „képfaragó" a „munkásegyletben"

FÜGGELÉK A politika a malom alatt I. Két politikai napilap vitatkozik egy idő óta azon kérdés felett: hogy „tarrassanak-e népgyűlések?" A szélső baloldal közlönye a „Magyar Ujság" azr mondja, hogy a népgyűlésekről lehet várni minden jót; a kormánypárti közlöny a „Magyarország" pedig azt mondja, hogy a népgyűlések tartásától lehet várni még több roszar. Mindkét fél erősen vitatja állítása helyességét s indokokat halmoz fel annak megerősítésére. Mi pedig azr kérdezzük a pro és contra vitatkozóktól: hogy csakugyan nem tartatnak Magyarországon népgyűlések? Minket ugy tudósítanak mindenfelől, hogy az egész ország tele van népgyülésekkel s a politikai intelligentiának nem az a bűne, hogy azokat előidézte, vagy hogy hibás irányt adott nekik; hanem az, hogy igen sok helyütt elmaradt belőlük s elmulasztja azoknak minden ponton irányt adni. Míg a jobb oldal és szélső baloldal közlönyei azon vitatkoznak, hogy elfoglalják-e szónokaik a néptribüneön a talpalatnyi tért, azalatt rég elfoglalta a tribüné körül a tért egy harmadik; de az nem a cenrrum; hanem egy minden politikai párron kivül álló, fölöttébb gyanús elementum; s a vitatkozó pártok egyszer csak arra a meglepetésre ébrednek, hogy mikor kenyértörésre kerül a dolog, egészen ismererlen táborok és zászlók viszik el előlük a győzedelmet. Csattanós példákat birunk rá a legközelebbi napokból, s köverkezni fog még több is. A legtisztább magyar ajkú népségek közepett elbuknak a régi szabadelvű párrvezetők, el a forradalmi vértanuk, el a miniszterialis párt győzresei; s felmerülnek fölöttük a kényuralom volt eszközei, ezúttal a phrygiai sipkával fejükön, Proudhon

38 ranaival kezeikben, s „a nem fizerünk!" és „osztozunk" jelszavaival zászlóikon. És ez történik a magyarság rüzponrjaiban, a hol az inrelligens pártok a néppel naponkint érinrkezhettek, magukar megértethették, hírlapjaik által felvilágosítást terjeszthettek, érdekeiker azonosíthatták; - azaz hogy mindezt megtehették volna, ha el nem mulasztották volna. Si hoc in arido, quid adhuc in viridi?

39 Mi rörrénhetik még az idegen ajkú népségek között, a kikkel pártvezetőink csak alig érinrkeznek, a kikhez egyetlen egy érdekeinkben felvilágosirást terjeszrő hírlap, sajár nyelvükön szerkesztve, nem küldetik? azt csak az irgalmas Isten tudja. Mi azt hiszszük, hogs- nem volna baj akár a kormánypárt, akár a Böszörményi-párt

40 foglalná el a népvezénylet missióját; csak foglalná el. Egyik is, másik is becsületes emberekből, jó hazafiakból és érett eszű notabilitásokból áll; de épen az a hibánk, hogy sem az oppositio, sem a kormány nem Proudhon, Pierre Joseph (1809-1865), francia filozófus, közgazdász, társadalomkritikus, az anarchizmus egyik képviselője. Si hoc in arido, quid adhuc in viridi? (latin) Kb. Ahogyan a szűkösségben van, úgy kell lennie a bőségben? 40 Böszörményi László (1824-1869), magyar politikus, ügyvéd, újságíró. 1865-1868-ban országgyűlési képviselő, a radikális 48-as eszmék mellett kitartó szélsőbal egyik vezető személyisége.