Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - VÖRÖS BOLDIZSÁR: A „képfaragó" a „munkásegyletben"

osztályok helyzetét, megakadályozni az amerikai kivándorlást s főkép leszállítani az adókat." Az író-politikus szerint a fegyverkezési verseny és az ezzel összefüggő kölcsönös „nemzeti gyűlölködés" egyik eredménye az, „hogy szemünk láttára oly új nemzet támad, melynek nincs nemzetisége s ez a szocializmus apokalipszisi bálványa. A szocializmusnak megvan a maga létjoga s ezzel a jogával él is. A munkásemberek, kik egyik napról a másikra munkájukból élnek, máris ismerik a maguk becsér. Azt akarják, hog)" kielégítsék őket, még pedig ne hangzatos frázisokkal, hanem kézzelfogható dolgokkal; részesedni akarnak a szemük előrr levő vagyonból, melynek gyarapításához hozzájárulnak; jól megérdemelt bérük fölöslegét meg akarják takarítani családjuk számára, munkaképtelenségük idejére; ők is akarnak szórakozni s ebben igazuk van, A világ minden dicsősége sem ér annyit a munkásnak, mint egy ünnepély a zöldben, hol kedvére kimulatja magát. A termékenyítő szocializmus ez eszméjének, mely a modern társadalom új rendjét akarja megteremteni és irányítani, megvannak a maga elfajult kinövései az anarchizmusban, mely csak rombolni akar."

33 Idézett beszédében Jókai elismerte a szocialista eszmék, törekvések létjogosultságát, ugyanakkor határozottan szembeszállt a nemzeti eszmerendszer elutasítóival. 1897 őszén a Nemzet hasábjain közzétett cikke pedig azt mutatja: az író-politikus bízott a magyarországi munkásság hazafiasságában és józan írélőképességében (a Nemzet 1882-es számaiban megjelentetett, a szocializmussal foglalkozó cikksorozatában megfogalmazott nézetekhez hasonlóan). A „munkás osztály" - állította ekkor Jókai - „az alapja a társadalomnak". „A múlt hónapban lefolyt nag)- nemzeti (és nemzetközi) ünnepélyek alatt a magyarországi de különösen a fővárosi munkásosztályok hatalmas tömege oly magasztalásra mélró hazafiasságot, oly uri méltóságot tanúsított, hog)- arról csak kalaplevéve lehet beszélni. Lehetne összehasonlításokat tennünk; - de hát dicsekedjünk csak ugy, hog)- más nemzetet ne sértsünk vele. Pedig a német császár-király megérkezte előtti napon eg)-impozáns felvonulásban és népgyűlésben mutatta fel a fővárosi munkásosztály tömegének erejét - s aztán erejének mérsékletét. Gzélja nem a nemzeti lelkesedés lelohasztása volt, hanem a munkások szavazatjogának sürgetése. S ezt a jogot elébb-utóbb meg is kell adni e becsületes társadalmi osztálynak. Én a szavazatjognál csak két föltételt követelnék: a hazafiságot és az értelmességet. A munkásosztály hazafiassága és értelmessége a legjobb ellensúlyozója minden 33 Ld. Jókai Mór politikai beszédei. II. (1878-1896). Budapest, [1930.] 372-374, old,-A Magyarországi Szociáldemokrata Párt lapjainak cikkei határozottan elutasították a szocializmus és az anarchizmus efféle összekapcsolását és keményen bírálták érte az író-politikust. Ld. Sí tacuisses, philosophus mansisses. Volksstimme, 1895. augusztus 16.1. old.; Argus: Reclus tanár az anarkizmusról. - Jókai Mór ur szives figyelmébe. -Népszava (Volksstimme), 1895. augusztus 17. 4. old. Ld. még ehhez: S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenységének első évei. (1890-1896). Budapest, 1961.194., 323. old.