Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)
MASZKOK MÖGÖTT - VÖRÖS BOLDIZSÁR: A „képfaragó" a „munkásegyletben"
helyzet. Majd az író-politikus leszögezte: „Mi azt hiszszük, hog)- nen volna baj akár a kormánypárr, akár a Böszörn .ényi-párt foglalná el a népvezénylet missióját; csak foglalná el. Egyik is, másik is becsületes emberekből, jó hazafiakból és érett eszű notabilitásokból áll; de épen az a hibánk, hog)" sem az oppositio, sem a kormány nem érvényesiti befolyásár, nem ragadja meg a politikai vezetés missióját a nag)" néptömeg előtt, ugyanakkor, midőn azr alkotmányos újjászervezésünkben főtényezőül szerepeltetjük." Jókai megítélése szerint a „közrendűek" maguk közörr polirizálnak és gyakran az így kialakult vélemények határozzák meg politikai cselekvéseiker. Az író-politikus arra is felhívta a figyelmet, hog)' ez a fajta politizálás veszélyeket rejt magában a hatalom birtokosai számára. Foglalkozni kívánr tehát azzal, „hogy mit kell tennie a nemzet intelligentiájának, hog)' az alsóbbrendű politikát saját alkotmányos érdekeinek megnyerje, és annak tulajdon, magasra kitűzött czéljai ellen fordíttatását tétlenül el ne nézze". Tehát: „beszéljünk arról, hog)' mi módokat kell szem előtt tartanunk, hog)" a gyakorlarban a néphangulat és az intelligentia felfogásai között öszhangzatot tudjunk létre hozni?" 2 A továbbiakban pedig hangsúlyozta: „A mi köznépünkben sok erkölcsi rarralék van, szereri az eseményeket önbelátása szerinr megbírálni, megfontolva tenni; - a magyar köznép a mint egyfelől nem alkalmas azon ellágyulásra, hog)' felsőbbje minden mosolyáról elolvadjon, ép oly nehezen rávehető elhibázott fellángolásokra; s a cselekvés feladatát a cselekvés idejére szokta fentarrogarni. Hanem hog)' ebben irányadója legyen, okverlenül szükséges, hog)' a szélesebb látkörrel bíró intelligentia legyen szüntelen összeköttetésben vele. Nálunk nem különzi el ez idő szerint magát a nép az értelmiségtől, »ha« az értelmiség nem különzi el magát a néptől. A hol másként van, az a mi saját hibánk. Ezt a hibát nem lenne-e jó helyrehozni?" 3 A „köznép" élére, sorsa, boldogulása más vonarkozásokban is foglalkozrarra az író-politikust. Az Igazmondó 1867. júliusaugusztusi számaiban például közzétette Gressák József, emigráns honvéd leveleir, amelyekben az leírta kalandos úrázásait, beletanulását a szíjgyártó-mesterségbe és ausztráliai aranyásásait. Az egyik levelet pedig Jókai ekként kommentálta: „Vigasztaló gondolat az, hog)" a mesterember két tenyere milyen drága jó kincs a világban. A rudós hazafi, ha hazájából számüzerik, nyomorúsága előtt kétségekbe esik; - a csizmadia pedig tenyerébe csap, s azr mondja: itt van az, a ki engemer eltart. - A telt erszény is kifog)" az úton, de a kézművesnek 2 J. M,: A politika a malom alatt. \.AHon, 1867. május 5.1. old. - A korabeli szövegeket eredeti helyesírással közlöm; az idézetekben és a közzétett forrásokban lévő kurziválások az eredeti kiemeléseknek felelnek meg. - A cikksorozat első részének teljes szövegét tanulmányom Függelékében adom közre. 3 Jókai Mór: A politika a malom alatt. IV. A Hon t 1867. május 10.1. old. Vö. ehhez: M. Kondor Viktória: Az 1875-ös pártfúzió. Budapest, 1959. 44-52. old.; Gergely András - Veliky János: A balközépi ellenzék sajtója. In: A magyar sajtó története. H/2.1867-1892. Szerk.: Kosáry Domokos - Németh G. Béla. Budapest, 1985. 104. old.
