Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - RENKECZ ANITA: „Parókái Jókai Mór"

identitást és a magyar nyelvet idegen hatásoktól védelmező beállítottságával. Egy feltűnően szép kivitelű karikarúrán Jókai a Neuer Freier Lloyd egyik száma felerr görnyed az olvasólámpa fényénél, mikor megjelenik neki Kazinczy, Perőfí és Kölcsey számonkérő szelleme (13. kép). Ez a hang erősödik a későbbi években, különösen ahogy Jókai kapcsolata egyre szorosabbra fonódik az uralkodóházzal, s nő írói népszerűsége német nyelvterületen: „»Hon«-ban fűzök koszorút S a király fejébe teszem, » Üstökös «-ben Haynaunak Érdemirül emlékezem. Mert a jobbom gutgesinnt S barikadőr a bal kezem. Politika és regény Világom igy élem én! No a szádat miért tátod? Tartok igaz barátságot Jobbal ellenzékkel is: Vagyok loyal r-"

54 Jókai legkeményebb, de talán legéleslátóbb bírálója, Gyulai Pál szerint „...kedvelte a proférai hangot, lelkesített, jövendölt, intett, átkozódott, s ha egy-egy eszmét érintett, a mely bővebb kifejtést igényelt, átsiklott rajra."

55 Ez semmiképp sem a politikus strarégiája, de a következetes irányzatosság monotóniája és elengedhetetlen manőverei nem kötik le Jókait: gyorsan beleun, eltér a szigorúan vett iránytól, pusztán figyelmetlenségből, vagy azért mert 54 1873. november 30. 9. old. 55 Gyulai Pál: Jókai mint hírlapíró. Budapesti Szemle, 1875.9. köt. 17. sz. 209. old. egyéb körülmények álláspontjának árgondolására késztették. A korszak nagyon komolyan vett irányzatosságával, a sajtó pártpolitikai küldetésével ez nem volt összeegyeztethető, s az azon nevelkedett közízlés szemében joggal kelthetett visszatetszést. így a kortárs bírálat fő motívuma az egyértelmű és következetes politikai magatartás és az eszméhez való feltétlen lojalitás hiánya. Ez a számos forrásból elhangzó észrevétel semmiképp sem alaptalan, mivel ugyanaz a lendület jellemezte Jókai közírói munkásságát, mint a szépíróét, s ez nem maradt „megbosszulatlanul". A Borsszem Jankó Apró Hírei közr olvasható: „Jókai a »Hon« Deákadomájáról bevallja, hogy nem igaz ugyan, de szép. Hogy az ily adomákkal »A Hon« tele szokott lenni, az meg nem szép ugyan, de »56 igaz. Jókait közíróként is könnyen megragadják benyomások, alkalmi érvrendszert építhet fel, mely adott helyzetben helytálló lehet, de nem illeszkedik következetes eszmeiséghez. Mindig úgy jár el, ahogy azt az adott helyzetben megfelelőnek ítéli, s ha morálisan, eserleg esztétikai alapokon megfogja valami, inkább az elragadtatás lendülete visz erőr a reflexiójába, nem tényleges gondolati bázis. „A körülmények, a helyzet pillanatnyi uralma alatt áll s nem tud ellene állani, hogy közönsége kedvére ne beszéljen vagy írjon." Gyulai észrevételei ezen a téren különösen figyelemreméltóak. Kritikája ugyanis egyben pszichológiai ihletésű kísérlet a se R/ 1873. február 9. 3. old. 57 Gyulai, 1875. 216. old.