Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - RENKECZ ANITA: „Parókái Jókai Mór"

Inend van neki az a cekintíles nípszerűsig, a mire legujab idő szerinte ra inoculalta zsidó hajlandóságot, hogy hajtsa neki 25 percentet a közönsiges hatos kamat helyette, a kibe mar kezdte beleúnyni magát, de nagyon. In nem akarom zsidó polgartarst dehonestalnyi, de ... (Jókai, attól való félelmében, hogy Zebulon ur Móricz urnák még legtitkosabb gondolatait is ki találja tárni a hallgatóság előtt, földhöz vágja Zebulont, ki cserepekre törik. Törs meg Hegedűs fölszedik a cserepeket, összecsirizelik, megdrótozzák és az igazi helyett használják az »Ustökösben«, mely ritkaságképpen mutogatja a publicumnak, drótos tótjai mellett a dróto\»40 zott totót.) A fenti szemelvény átvezet a következő kérdéskörbe, Jókai közírói megíréléséhez. A Hon: A Jókai-sajtó „Dücső Honfi! Még dücsőbb Lloydfi!" - köszönri Horn Edét a baloldal a Borsszem Jankó tolmácsolásában 1870 elején.

41 A „Jókai-sajtóbirodalom" erre az évre reljes, mellyel szemben Agaiék igyekeznek egyfajra Góliátot fenyegető Dávid maszkját felölteni nem épp meggyőző eréllyel. A végeredmény inkább kiélezerr, de szellemi erőviszonyaiban kiegyenlített ütésváltás a két fél között. Szellemi erőviszonyaiban, de nem a küzdelem hevében: Jókai fórumai természetükből következőleg-jóval keve40 BJ 1870. november 13. 498. old.; Törs Kálmán és Hegedűs Sándor A Hon munkatársai. sebbet törődnek a Borsszem Jankóval, mint viszont. Az 1863-ban alapírott modern, liberális szemléierű, közgazdasági érdeklődésű A Hon viraparrnere a Pesti Napló. Jókai 1858-tól megjelenő élclapja, az Üstökös polirikai karakterét kissé elnyomja a lap adomázó, irodalmi jellege, az Igazmondó pedig profiljában is más, és inkább a vidéki olvasóközönséget megcélzó néplap. A hírlapi-élclapi polémia egyénként is olyan mérrékben az aktuális események lüktetésében folyik, hog^- mindennapi kontextusukból kiragadva szinte alig érthetőek a gyakran Apró Hír szintjén folyó vagdalkozások és viccelődések. Nagyobb távlatból nézve kirajzolharók azok a fő vonalak, melyek mentén Agai és köre megrajzolja a Jókai-sajró kritikáját: ez a kritika azonban többnyire a napi politika és irányzatosság szintjén marad, nem a sajtó mint műhely bírálati szempontjait érvényesíti. A Honi leggyakrabban azért éri kritika, amit a kor szemszögéből leginkább politikai következetlenségnek nevezhetnénk. Jókai munkatársi gárdája karakteres, többségében fiatal, friss, esetenként radikális szellemben gondolkozó zsurnaliszrákból áll: Horn Ede, Hegedűs Sándor, Ludvigh János, P. Szathmáry Károly, de itt van Gsernátony Lajos is, az Ellenőr későbbi szerkesztője, akinek rendkívül erőteljes, de néha a durvaságig menő stílusa komoly bajba sodorra Jókait. Eg}" 1869-es cikke miatt Pulszky Ferenc párbajra hívja ki az író-szerkesztőt, akinek szabadkozására ez a 41 1870. január 2.15. old.