Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - RENKECZ ANITA: „Parókái Jókai Mór"

lenti, melynek kollektív munkájában állt össze az egyes számok tartalma. Sikere tehát nem politikai arcularának, hanem a lapkészítés minőségének köszönhető: „Ez a lap mint a kormány hivatalos élclapja indult meg. Vicc és kormánypártiság a világ két ellenkező pólusa, és eddig még minden gouvernemental-élclap rövidesen lapos apoplexiában múlr ki. Agai megcsinálta azt a csodát, hog)" egy kormánypárti humorisztikus közlönyből erőteljes, energikus osrort font, amelynek a hatása évtizedeken át megérzerr, meglátszott a közéleten. Agai alatt érte meg a Borsszem Jankó azt a virágkorát, hog)" benne két sor gyakran többet jelentett, mint az újságokban hasábos cikkek. Az ő kausztikus, éles, mindig harcias, mindig fölvilágosult szelleme öltött testet a Borsszem Jankóban, amely pecsovics-cilinderének maszkja alart voltaképp örökös ellenzéker jelenrert, a magyar közállapotoknak és társadalmi züllésnek fáradhatatlan korbácsát." Anélkül, hog)" a politikai élclap-típus sajátosságainak ismerrerésébe fognánk, hadd mutassunk rá arra a triviális tényre, hog)" míg a kor élclapjai a politikai sajtó többi szereplőjével együtt nyilvánvaló pártpolitikai médiumokként funkcionáltak, fő működési elvük mégis elsősorban a humor voir. A polirikai humor létfeltétele eg)' olyan befogadói közeg, mely „a polisz ügyeiben" tájékozott; nem pusztán jól informált, hanem el is igazodik a közéleti források eszmei, viszonyulásbeli kérdéseiben. Azaz nem csupán az számír, hog)' ki mir „mond" a nyilvánosság előtt, hanem - ha a humor szempontjából közelítünk - az sokkal nagyobb súllyal esik latba, hogyan mondta. A politikai élclap álláspontok és viszonyulások komplex tükre, mely nem puszta tényekre, hanem megnyilatkozásokra reagál, felrérelezve, bogy olvasóközönsége tisztában van ezen megnyilatkozások tartalmával, azok modalitásával, a forrás jellegzetességeivel. A politikai élclap ugyanúgy eldiskurál és felesel a napisajtóval, mint a többi élclappal, időnként egészen a részierekig lebontva azok tarralmát, reflektálva nemcsak a vezércikkre (vag)' az annak megfelelő közleményre), tárcára, hanem színes hírre is - sőt, alkalmanként a többi lap sajtóhibája is humorforrást jelenthet. A lapokból kibontakozó kép minden korszakban önmagába zárul: egyes közlemények értelmezése arra ösztönzi az olvasót, hog)" továbblépve felkutassa az abban kifejtett reflexió forrását, vag)' csupán az altera pars hozzáfűznivalóit, sehol sem bír ez azonban olyan téttel, mint a humorra épírő műfajnál. A humor ugyanis ezen a téren „nem ismer rréfát": miután csak úgy képes működni, ha a valóságra hivarkozik, a befogadó számára fontos, hog)" tárgya kellőképp ismert is legyen. Magyarán, az élclapolvasó „megérti a viccet", ha kellően jártas 1 Szini Gyula: Ágai Adolf. Nyugat, 1912.5. sz. 466. old. 2 Erről Id. Buzinkay Géza: Borsszem Jankó és társai. Élclapok és karikatúrák. Corvina, Budapest, 1983. A továbbiakban: Buzinkay, 1983. Uő.: Mokány Bérezi és Spitzig Itzig, Göre Gábor mög a többiek... A magyar társadalom figurái az előlapokban 1860 és 1918 között. Magvető, Budapest, 1988. A továbbiakban: Buzinkay, 1988. Dersi Tamás: A Borsszem Jankótól a Herkó Péterig. In: Uő.: Századvégi üzenet. Sajtótörténeti tanulmányok. Szépirodalmi, Budapest, 1973. 5-76. old.