Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)
„AMIT ÍROK, AZT MIND ÉRZEM" - TARJÁNYI ESZTER: Az irányregény és a családregény köztes terében
gény, minden családi dráma annyira össze van nőve a nemzet közéletével, az általános bú és öröm, a történelmet alkotó közemelkedés és süllyedés minden egyes életregény alakulására oly határozott befolyással bírt mindenkor, hog)" ez alaphangot semmi költő nem mellőzheti, anélkül, hog)" élethűtelen vag)" éppen frivol ne legyen." 5 Jókai maga rehát irányadó és mentséget adó karegóriakénr használja ezt a műfajmeghatározást. A Politikai divatokban pedig a sajátos magyar rörréneri tudatból vezeti le hazai jelentőségét. Azt, hogy Jókai ezzel a két regénnyel valóban irányregényt írr volna, már a korrárs sem fogadta el. Gyulai Pál kritikája egyenesen kétségbe vonta Jókai szakértelmét. Ez a maga korának szemszögéből akár pimasznak is nevezhető megjegyzése ma a szerzői szándék dekonstruálásaként olvasható: „Jókai, úgy látszik, a politikai és társadalmi viszonyok rajzár, melyet különben a regényekben ritkán kerülhetni ki, a nemzeti életbe mélyedést, a nemzeties felfogást, melynek minden nemzeti költőben meg kell lenni, s más ilyesmit nevez itt irányregénynek. Örvendünk rajta, mert jó, ha a költő inkább az alkotásban szabatos, mint az elméletben. Az irányregény nem valami derék zsáner, legalább az esztétika folyvást tiltakozik ellene, merr rendesen valamely politikai párt vag)" vallásos fejezet érdekében készül, valamely rendszerr vagy reformot akar reánk vitatni, s eszméi kedvéérr 5 Jókai Mór: Politikai divatok. Budapest, 1963. S. a. r. Szekeres László. 5. old. 6 Gyulai Pál: Jókai legújabb regénye. In: Gyulai Pál válogatott művei. Budapest, 1989. S. a. r. Kovács Kálmán. Budapest, 1989.150. old. 7 Uo. 149. old. az esztétikai célt mellékessé, a költői cselekvényt az absztrakció szillogizmusává, a személyeket puszta eszmék hordozójává alacsonyírja. Megrörrénik ugyan néha, hog)" némi politikai vagy társadalmi irány jól egyezik a művészi céllal, beleolvad az egész mű organikus kényszerűségébe, de ekkor aztán töb- bé már nem is úgynevezett irányregény, hanem eg)' jó regény, mint a többi." Gyulai leszögezi, hog)" szerinte Jókai még egyáltalán nem írt irányregényt, ezérr nincs is szüksége menregerőzésre. A Politikai divatok előfizerési felhívására reagálva, amely a regény bevezetése volt, határozorran kijelenti, hog)" sem az Egy magyar nábob, sem a Kárpárhy Zoltán nem tekinthető irányregénynek. 7 Nem Gyulai voir azonban az egyeden, aki a regény megszületése után nem sokkal kifogásolta Jókai a saját regényének műfajára rett megjegyzésér. A kritikai kiadás ugyan azt jelzi, hog)' a végszó csak 1858-ban kerülr a Nábob végére, azt azonban már az első kiadás is tartalmazta. Greguss Ágost a Pesti Nap/óban a regény első könyvformájú megjelenése urán közvetlenül, 1854-ben már szintén az irányregény kapcsán mondott ellent a szerzőnek. Azonban jóval udvariasabban rette meg korrekcióját, mint Gyulai: „Irányregény alatt olyat kell érteni, melyben a művészeti czél alá van rendelve egy más, nem művészeti, tehát például valami vallási, po8 A jegyzetekből kiderül, hogy már az első megjelenése is tartalmazta ezt, a kiadási gyakorlat azonban - félreértésre adva okot - az 1858-as regényvégi jelzéssel a végszót későbbi keltezésűként jelöli.
