Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

„AMIT ÍROK, AZT MIND ÉRZEM" - EISEMANN GYÖRGY: Az írás anarchizmusa

anarchisták szimbólumává rerre. Nem vitás, aki ilyen asszonyt kísér, valóban Istent kísért: megkörnyékezi a betűimádat, a Saussure szerinri bálványimádás, de ezúrral is megmenti az ige, ha tetszik a logosz, persze nem az ideák platonizmusaként, hanem a nyelv beszédkarakterekénr. Amikor pedig a politikus fényképe megsemmisül, megszületik az elbeszélő, egy történet ismerője és elmondója. Az írásnak mint akár restjeleknek a metaforája, a fennálló struktúrákar szétziláló emblémája — a dinamit mellett - a pestis. A pestis, csakűgy mint az anarchizmus, Oroszországból jön, a merénylők pedig mindent elkövetnek a járvány Magyarországra hurcolása érdekében. Testiség és írás együttesének jelszóródó mozgása sehol sem látványosabb, mint a halálos epidémia terjedésében, mely egyszerre reljesírené ki a törvényen kívüli állaporot mint a betűk hatalmát. „Te! Ha az a » fekete asszony« beszabadulhatna ebbe az úgynevezett civilizált Európába: az volna nekünk aratás! Hogy fel lenne fordulva egyszerre minden társadalmi rend! milyen bénává lenne ürve minden hatalom! hog)" szakadnának szér a kötelékek! hog)" porlana szét minden törvény! hog)' szabadulna el minden láncra kötött szenvedély! hog)' futnának szét a büszke hadseregek! Az volna, ami már voir egyszer, egész Európaban, az ítélet napja!" - agitál az anarchista, az ítélet napjával az apokalipszisre uralván, Szenr János könyvére, mely tudvalevőleg egy hang, Kriszrus diktáló hangjának papírra vetése, a pecsétek feltörése pedig a logosz üzenetének realizálódása, a bennerejlő írásnak kifejezetten az igér szolgáló funkciója 6 Jókai, I. m. 93. old. szerinr. így a restre írt és a testek által üzenő apokalipszis felidézése Jókai regényében e relációnak ugyancsak a fordírottját alakítja ki. (A narráror egyhelyürt fordírott apostolnak nevezi a fegyvergyárost.) A kóros daganat, a pestis pecsétje eszerint az emberi testet töri fel, hog)' kiszorítson mindent, ami az emberben a beszéd kooperatív szellemét hordozza. Az ítélet napja ezért itt a testre-írás és a testtel-írás napjakéin határozódik meg, ahol ráadásul az írásnak és a testnek addigi metaforikus kapcsolatot képező különneműsége megszűnik, azaz e logika szerint a metafora felszámolódik. írás és test valóban azonosul, a jelképes szó szerintivé válik. E defigurálódás rehár nem más, mint a beszéd teljes elhallgatása, ilyenformán a nyelv beszédaspekrusának megragadása. Test és írás összekötésének természetes eszköze továbbá a komikusan komolyan vett tetoválás: az anarchisrák jelképe a bal karra rajzolr vörös zérus, alatta két kereszrbe tett tőrrel. A vörös zéró egyaránr jelenti a mindenség gyűrűjét és a semmit. Amikor Kozák a pestis terjesztésében akarja közreműködésre bírni a narrárorr, az a lánynak adott szavára hivarkozva tiltakozik: „amit mondtam, megmondtam". Ez a Pontius Pilatus frázisát figuráló kijelenrés eredetileg így hangzik az Evangéliumban: „amit írtam, megírtam". A szóhoz való hűséggel szemben Kozák a testére hivatkozik, a tetovált karjár mutatja fel, a szövetség jelképéhez való hűséggel érvel. Mindezek nyomán akár rövid összegzésül, a kezderi kérdésre válaszolva — megállapítható, Jókai Mór regénye különösen az olyan inrerpreráció számára működik megeleveníthető partitúraként, 7 János 19, 21.