Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

„AMIT ÍROK, AZT MIND ÉRZEM" - EISEMANN GYÖRGY: Az írás anarchizmusa

ról lesz szó, mely éppen az írásművelet, a „betűk zsarnoksága" révén poetizálódik, folytatván az írás-mint-fenyegetés Tradícióját. Talán váratlanul, egy Jókai-regény kapcsán keresvén némi prózarörréneri magyarázatot arra, miért érzi az európai kultúra Plarón Phaidrosz-à óta veszélyesnek, ha „az írás fogalma meghaladja és magába foglalja a nyelv fogalmát".

3 A regény címe: Asszonyt kísér - Istent kísért (1881), s túlzás nélkül állítható, nem tartozik a legtöbbet forgatott Jókai-művek közé. (Bár a kutatók érdeklődésének fellángolását jelzi Szilasi László kiadása a Matúra-sorozatban 1995-ben. ) Pedig már a cselekménye sem érdekrelen a szó és az írás iménti relációjának aktuális újraérrelmezése felől. Egy magyarországi anarchista társaság bombákat készít különféle merényierek elkövetése céljából. Tevékenységük nyelve nyomatékosan kötődik az írás gesztusaihoz és - például a saussure-i logika alapján ezzel összefüggésben - a restjelekhez, ám sorsuk elbeszélése közben e nyelv ellenük fordul. Az írásaktusok betűikkel mintegy aláaknázzák a törrénetet, mely végül mind önmagát, mind a terrorista csoport székhelyét felrobbantja. Az anarchizmus a műben így lesz egy poérikai eljárás allegóriája, a grafémikus (mint központ nélküli) jelölés gyarló, ám agresszív kísérlete. E próbálkozással szegül szembe a mindezt elmondó nyelv, mely a saját fegyverüket fordírja azokra, akik lázadni merészelnek beszédének szemiózisa ellen. A beszéddel ütköztetett írásterror így csak a saját pusztulásra ítélt ellentmondásait képes működtetni. Gyorsan hozzáteendő: a romantika és 3 Vö. Uo. 28. old. a modernirás irodalmában az íráseseménynek nyilvánvalóan sokféle-másféle funkciója is lehet: a betű felforgató materialitásával szembenézés például kreatív újrarendezésre ösztönözheti mindazt, amit jelentéstételezésen, a jelek fenomenalitásán érthetünk. Jókai regényének anarchistái - miként a mozgalomban - kozmistáknak is nevezik magukat, mivel még a naprendszer centrális elrendezését is tagadják, hogy az atomok szabad, véletlenszerű, ám harmonikus mozgásával magyarázzák a világegyetemet és az emberi sorsot. A csoporr fészke a fikció szerinr eg)' fővárosi kerületben, a Terézvárosban található, a Surrogó nevű, azaz hangját vesztett utcában. A nyomornegyed utcái szabálytalanul szelik át egymást, az anarchizmus! a labirintus képzetéhez kötve. „Theseus legyen, aki Ariadne nélkül eligazodik", közli a narrátor, akinek persze van Ariadnéja: a lány, akit hazakísér, vag)" inkább aki őr vezeti otthonába a zegzugos sikátorokban. Ágnes sanyarú helyzere miatt a Dunába akarra ölni magát, innen mentette meg a színre lépő elbeszélő vigasztalása, hogy aztán a regény végén az öngyilkossági kísérlet - akkor már sikerrel - megismétlődjön. A lány felrobbantja a pince mélyén rejtegetett dinamitot: ez lesz a környéket lángba borító hatalmas detonáció. A parafrázis egyébként, miszerint a Thézeuszra váró Ariadné öngyilkos lesz, majd annak a Foucault-nak lesz az ötlete, aki az identitás és az emlékezés fonalára akasztatja fel a mírosz hősnőjét. A test és a hang motívumainak felvezetése rögvesr az írás és a beszéd viszonyának allegóriájaként tapasztalható. A csontvázat Jókai Mór: Asszonyt kísér - Istent kísért, Budapest, 1995. Szerk. Szilasi László,