Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)
VÁLASZOK - BUZA PÉTER: A jó király és a szemétdombok
Most azt mutatja: a történelmi példák megszégyenítőek. Ránk nézve. (Fellengzős és klasszikus fordulattal: nem tudtunk élni a szabadsággal.) Mert ha el kellene számolunk most azzal, mire is jutottunk, itt, Budapesten, 1989 óta, s különösen ha ambícióinkés ideáink nézőpontjából vizsgáljuk meg, honnan indultunk és meddig jutottunk, azoknak kell igazat adnunk, akik állítják: tart még a társadalmat felzaklató, mondhatni beteg mert nem átlagos, nem konszolidált, nem normális, s olykor heveny tünetekkel leírható, tehát lázas - állapot. És nem tudni, felgyógyul-e a város vagy tovább rosszabbodik életének minősége. Annyi jut csak a másik serpenyőbe, hogy mostanra legalább sikerült a kórokozókat azonosítani. De éppen ezért látszik: virulensek erősen. A vakcinával pedig balkézről folynak csak kísérletek. Annak idején a francia felvilágosodás szabásmintáját meghatározó férfiak abban a szent meggyőződésben emelték gondolkodásuk trónjára a rációt, hogy ha a tények igazságát szembesítik a társadalommal, ha ezek bázisán jelölik ki az igaz utat, a társadalom megjobbul. Erkölcsei megnemesednek, működése hatékonnyá válik. Ehhez képest és ezzel összevetve az újabb kori naivitás - a hozzánk időben és térben közelebbi -, hogy tudniillik a szocializmus politikai berendezkedése felépíti az erkölcsös és a közösség minden tagja számára hatékonyan és haszonnal működő társadalmat, csak újabb bizonyíték arra, milyen - a természetrajzunkban persze mélyen gyökeredző - idealizmus jellemzi tulajdonképpen az egész modern polgári és európai civilizációt. Megmutatja azt is, egyszer már el kell jönnie ama szekularizáció korszakának, amikor vallásunkat, a politikát, elválasztjuk a praktikus működés és működtetés sub ivsa mű he lyeitol. Ehhez pedig, mérlegeljünk józanul, talán kell még egy évszázad is - fontos továbbá, hogy ne jöjjön semmi közbe. S ez persze valószínűtlen opció. Azt gondolták tehát a derék Voltaire, Rousseau és d'Alembert, hogy az önmagukban megálló tények feltárásával és az így keletkező ismeretek puszta elterjesztésével előnyére változtatható meg a világ és a sorsa is benne minden várossal, faluval, ha tetszik: Budapesttel -, de nem számoltak az ember alapvető tulajdonságaival, ezért aztán reményeink mára semmivé foszlottak. Miközben persze fent nevezett urak ott hagyták elgondolásaik nyomát a gondolkozásunkban - és ez érdem, vitathatatlanul -, de, mint éppen ma hallottam a televízióban a magyar fővárost vezető politikusok egyikétől, hamburgerrel nem lehet kalapálni. Hát kalapálni, faragni, építeni igazán nem sikerült soha még ilyesféle ideákkal. Fejsze kell bizony, s fejsze van is! Pénz, paripa, fegyver. (Olyan, annyi, amilyen jut persze éppen. S amire azok, akik akarják, szánják.) Gyar-
