Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - SALY NOÉMI: Ülök itt, mint a civilizáció utolsó bástyája...

Vagy jöhet még egy hajnali konflis, Krúdy bóbiskol rajta, megy a Rudasba, de én hová is megyek ilyen korán? Jó. Akkor mostantól válaszolok Zeke Gyula barátom szerkesztői kérdéseire. Döntöttem: laudáció nem lesz. Egyrészt arra ott a városháza szóvivője, mögötte avatott PR-szakértők, őket azér' fizetik, engem nem. Másrészt nincs is nagyon mit dicsérnem. A három kérdésből az elsőt és a másodikat nem tudom szétválasztani, mert a „fejlődés" vezetett a mai bajokhoz. Hogy milyenné szeretném tenni a városomat, az tényleg más kérdés. Annál a résznél majd játszani fogok, álmodni, fogcsikorgatva. Megoldást ugyanis nem látok, semmire, semmilyet. No, egy-kettő. Innen nézve úgy tűnik, mintha Budapest azelőtt szervesen fejlődött volna: az építkezések próbálták utolérni a lélekszám gyarapodását (sose sikerült maradéktalanul, de mégis), és az építészek nagyjából mindig ki tudták fejezni azt az anyagi és szellemi színvonalat, ahol az ország és a város éppen tartott. Lehet, persze, hogy csak idő és tér távlatai láttatják vonzóbbnak a múltat. Jó lenne. Ez esetben ugyanis mondhatnám, hogy most a távlatok hiánya okozza utálkozásomat. Azt nem merem elhinni, hogy ma tényleg ez a színvonal. Lélekszám. Se kedvem, se türelmem statisztikákkal bíbelődni, minek is tenném: mindenki tudja, hogy Budapest népessége fogy. Márpedig semmi nem minősít oly világosan és beszédesen, mint az, hogy akarnak-e itt élni az emberek, vagy elmenekülnek. (S ha maga a főpolgármester sem lakik a városában, az mindenre és mindenkire éles fénnyel világít.) Azokkal, akik elmentek - és most reggel-este őrjítő dugókban araszolnak be-ki -, agy, szellem távozott. Akik a helyükre jöttek, hát azokkal nem csináltunk jő cserét. Az elvándoroltak persze továbbra is használják volt lakóhelyüket, csak épp nem tesznek hozzá semmit. És hiányoznak a társasházi közgyűlésről, ahol a felújítási alap emeléséről kellene szavazni, hiányoznak a boltokból, a gyerekeik hiányoznak az alsófokú iskolákból, a játszóterekről. A közelmúltban bevándoroltak pedig többnyire nem munkát, hanem megélhetést remélnek a várostól, ez elég nagy különbség. Ha egy város lakossága fogy, akkor szerintem ott nem elsősorban építeni kell, hanem a meglévőt rendbetenni. Lakható helyet csinálni belőle, amelyik megtart (és nem azokat vonzza, akiket most, sőt ellenkezőleg). Szégyen ma összevetni Budapestet nemhogy Béccsel vagy Prágával, de Kassával sőt Nyíregyházával is. És ha elnézek egy-egy újonnan tatarozott pesti bérházat, amint kiragyog roggyant szomszédai közül, és megpróbálom elképzelni, milyen lenne-mondjuk-az egész Vörösmarty vagy Molnár utca,