Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - PERCZEL ANNA: Pest régi zsidó-kereskedő negyede

ik, kertjeik, emberibb arányaik miatt napfényt és levegőt is biztosítanak az egyébként intenzíven beépült, napfényt, zöldet, parkot, kertet nélkülöző negyednek. Példaként kellene tekinteni az európai városokra - közeliekre és távolabbiakra, Párizsra, Berlinre, Prágára, Pozsonyra, Bécsre, Krakkóra, Amszterdamra és Koppenhágára -, vagy akár a magyarországi vidéki városokra, ahol meg tudták, mert meg akarták oldani, hogy történeti városrészeik, zsidó negyedeik, illetve belvárosi területeik, utcáik, házaik összefüggő építészeti együttesként megmaradjanak és megújuljanak. Nemcsak Magyarország nemzetközi kötelezettsége és a nemzetközi figyelem, nemcsak a műemléki jelentőségű területi védelem, a negyed utcáinak varázsa, értékes épületei, zsinagógái vagy a jelentős idegenforgalom esélye, de az itt közel kétszáz éve megtelepedett budapesti zsidóság, az általa létrehozott kultúra és helyszínei iránti tisztelet miatt is ez az egyetlen követhető út. Észre kell venni, hogy ez az út egyáltalán nem haszontalan, hiszen ahol ezt követték, mindenütt sikerhez, hosszú távon működő idegenforgalmi és gazdasági fellendüléshez vezetett. Egy ilyen jelentős múlttal és kultúrával rendelkező negyed esetében, még ha nem is sikerül azonnal komolyabb összeggel elindulni, akkor sem szabad a bontás eszközével élni. Lehet lépésről-lépésre is haladni, elindulni az örökséget kezelő, rehabilitációt koordináló iroda fölállításával, egy-egy mintaépület felújításával, a forgalom eltávolításával, tervpályázatok kiírásával, programok előkészítésével, megvitatásával, szabadtéri rendezvények szervezésével, a nemzetközi figyelem és a hosszú távú befektetésben gondolkodók figyelmének felkeltésével, és kivárni a pillanatot, amikor az értékekre figyelő rehabilitáció reálissá válik, folyamata felgyorsulhat. Az a pénzhiányra és lakókra hivatkozó, rehabilitációt elutasító magatartás, az ennek következtében fennálló teljes felkészületlenség, az a szinte hisztérikus türelmetlenség és bontási vágy, ami különösen a 19. század közepi kisvárosias, vagyis alacsonyabb, kisebb beépítésű, kevesebb lakásszámú klasszicista-koraeklektikus lakóházak irányában megnyilvánul, sokkal inkább a vállalkozástól remélt azonnali, óriási és ellenőrizetlen haszonnak és nem az itt élők féltésének tudható be. Ha az épületek a helyükön maradnak, és eljöhet az a pillanat, amikor a rehabilitáció erőre kap és megújul a régi pesti zsidónegyed, a főváros és az ország, de a világ is egy csodálatos, egyedülálló negyeddel lesz gazdagabb, amire mindenki büszke lehet. Amennyiben a türelmetlenség, a tehetetlenség, a gondolatnélküliség és a rövid távon gondolkozó féktelen nyereségvágy győz, úgy Budapest, annyi más után, egy újabb történelmi negyedét, közöttük is az egyik legfontosabbat veszíti el.