Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)
VÁLASZOK - MIKLÓSSY ENDRE: Budapest útja és a demokratikus piacgazdaság
hogy a privatizált ipari területek telkei önkormányzati tulajdonba menjenek át. Ennek az lett volna a jelentősége, hogy az önkormányzatok ezzel a nagy értékű tclekvagyonnal hatékony városfejlesztést valósíthatnak meg, hiszen ezek a telkek általában kedvező fekvésűek, közművekkel jól ellátottak, és csak a megközelítésüket és a környezetállapotukat kell megjavítani ahhoz, hogy korszerű városnegyedekké alakuljanak. Sajnos, az egészből semmi sem lett, csak az úgynevezett „Tocsik-ügy", melynek során a közel 1000 milliárd Ft-nyi tclckvagyon eltűnt, fejlesztő hatások nélkül, az önkormányzatok meg 16 milliárdot kaptak belőle, és változatlanul a központi költségvetés jóvoltából kell fejlődniük, mégpedig az egyszer már megbukott „tervalku-szisztéma" módján. A következő nagy pofon az volt, amikor az új önkormányzatok, a maguk „illetékességére" hivatkozva, nagyrészt lesöpörték az asztalról azokat a tanácsi rendszer vége felé kialakult elképzeléseket, amelyek az új városfejlesztés irányába mutattak. Eltűnt a társadalmi tervezés gyakorlata, eltűnt a főváros új Duna-sorának a kiépítése, eltűnt a városszerkezet decentralizálásának koncepciója - s ehelyett az eddigieknél is nagyobb ütemben fokozódott a forgalom központosítása. 1992-re a sokasodó új problémák egyre nehezebbé tették a helyzet kezelését, és ekkor született meg a gondolat, hogy egy szakértő munkacsoportnak kellene szembenézni vele, és érdemi javaslatot tenni a kezelési módra. Az MTA-BME urbanisztikai munkacsoportja így kapott megbízást a Második Millennium tanulmány elkészítésére, „hogy a rendszerváltozás következtében előálló és föltehetően a következő években még erőteljesen fokozódó beruházói nyomás közepette törekedjünk ennek koncepcionális kezelésére, a város arculatának megőrzése mellett" - mondja a megbízás szövege. Végeredményben tehát a közérdek hosszú időtávú védelmét kellett itt megalapozni a piaci érdek rövidtávú érvényesítésével szemben. A tanulmány éppen ezért elsősorban szemléletformáló, azután módszertani, végül koncepcionális munkafázisokból épült föl. Interdiszciplináris jellegű volt, az urbanisztikától a szociológiáig, a közigazgatástól a városgazdálkodásig röbbféle szakterületet foglalt össze, rövid történelmi áttekintésekkel, a jelen helyzet elemzéseivel, a szükséges változtatások körvonalazásával. Az akkori probléma rövid összefoglalását érdemes ide idéznünk: „A belső kerületek hatalmas, közműigényes, forgalomvonzó létesítményeket telepíttetnek a beruházókkal, a legcsekélyebb hajlam nélkül arra, hogy az ebből adódó többletfeladatok megoldásának a terheiben osztozzanak. A külső kerületek pedig szeretnék a külterületeiket áruba bocsátani és felparcellázni a vállalkozói szféra számára. Abban a reménységben, hogy a főváros vagy valaki a területet közművesíti és az egyéb problémákat is megoldja." Ennek a
