Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)
VÁLASZOK - GRANASZTÓl GYÖRGY: Budapest tegnap, ma, holnap
város képet módosító, hétköznapi életébe funkcióváltást vagy -eltolódást is megvalósító és nem utolsó sorban jelentős szimbolikus üzenetet hordozó átalakítást, építkezést finanszírozzon. Olyasmit, ami már a puszta megjelenésével is üzenetet sugároz a város megújulásáról, gyarapodásáról. Ugy érzem, hogy Budapesten a dolgok mai állása szerint ilyesmire nem lehet számítani. A Nemzeti Színház, a Művészetek Palotája vagy az új fedett sportcsarnok egy letűnt vagy legalábbis zárójelbe került korszak alkotásai. Kérdéses, leszünk-e regionális főváros, akar-e a banktőke itt afféle kis Frankfurtot létrehozni. A város átalakulását a spontán folyamatok, az energiák áramlása táplálja, de mindig, minden korban dilemma volt, hogy ez az áramlás miiven formákban ölt testet. Még egy olyan európai nagyváros esetében is, mint Budapest, felmerül, hogy az energia, azaz a muzsika elapad-e csak azért, mert nem megfelelő hangszereken szólal meg, vagy mert a zenészek, a koncert alkalmatlanok rá. A megfagyott muzsika több mint egyszeri műalkotás, az urbanisztika nem szorítkozik az építésre és az általa megalkotott épületre. A jövő problémáit nem a pénzhiányban, nem a gazdasági nehézségekben látom. Sokkal inkább az egyoldalúságot, az egyensúlyhiányt és a torzulásokhoz vezető individualizmus következményeit érzékelem mögöttük. Az egyéninek tekintett érdek érvényesítése dzsungelharchoz vezet, a közéletiség individualizmusa a részvételt a közösség dolgaiban a piac mintájára képzeli el. A városban már ma is nagy számban és jól láthatóak az öncélú, semmihez sem alkalmazkodó, legkevésbé a saját környezetük lehetőségeit mérlegelő, gyakran önző megrendelői érdekeket megvalósító és a szabályokat látványosan megsértő épületek. Bámulatos dumákat lehet hallani. Az egyik gyöngyszem az volt a közelmúltban, amikor egy építész a Mammut bevásárlóközpont stílusához alkalmazkodó városnegyed építéséhez akarta elbontani a Moszkva tér teljes térfalát. A város, élőlényként, a maga egyéni módján követi a társadalmi változásokat. A veszély éppen abban áll, hogy a gyors változások tartós lenyomatai nemzedékeket fognak elkísérni. Tudom, hogy a város jövőjéről szóló fejtegetést illik bizakodóan, a jövőbe vetett hittel zárni, netán ábrándozni a szépségről. A várostörténet azt mutatja azonban, hogy hosszabb időtartamban szinte semmit sem lehet megjósolni. A hegytetők után újabb hegytetők, újabb völgyek és erdők következnek, a képzelet pedig nem képes túljutni az első stáción, a jövő angyalait és démonait mindigaz első domb mögé szoktuk képzelni. Tehát oda, ahonnan még vissza tudnak jönni közénk, és nem illannak el végleg a semmiben. Ma a várost fenyegető három démon: az egyensúly hiánya, a szakszerűtlenség és a közöny a múlt iránt. Az egyensúlyt a különféle politikai és város-